1  |  2013. február 3., vasárnap

Már az interneten beleszerettem abba a picuri, hosszúlábú, szomorú szemû kiskutyába, akinek akkor még neve sem volt, csupán egy szám jelölte... Hazarohantam és megkérdeztem a Páromat, hogy mik a tervei másnap délelõttre. Õ már sejtette, hogy bármit is válaszol, nekem más terveim vannak:) Már régóta gondolkoztunk azon, hogy bõvítsük a mi kis "családunkat" egy négylábú taggal. Tehát nem tiltakozott, mikor megkértem, menjünk el Vácra a Zöld menedékbe és ha még megvan, akkor hozzuk el az a kis szõrmókot:)
Másnap el is mentünk és Õ szintén elsõ látásra szimpatizált a kis vacakkal. Megtörtént a papítok kitöltése és mi máris boldog nevelõszülõk lettünk. Azóta sem bántuk meg:)
Borának nevezzük a tüneményt, aki azóta sok boldogságot, vidámságot, de valljuk be, néha bosszúságot is csempész a mindennapjainkba - a megrágott lábtörlõk, tujabokrok és rózsatövek tudnának mesélni. De minden apró hibájával együtt mi nagyon szeretjük... és amikor most kinézek a nappali ajtajában jóízûen szunyókáló Nagylányra, tudom, a világ összes kincséért sem válnék meg tõle.
Párommal pedíg egyenesen szerelmesek egymásba, néha azt hiszem, én már csak a második vagyok:)

Mégegyszer köszönök mindent! Munkájukhoz sok sikert, kitartást és erõt kívánok!

A képek: ilyen volt - ilyen lett!

Üdvözlettel: Kovács Zsuzsa és persze Bora:)
kovacs1987.zsuzsa@gmail.com