Sikertörténeteink
Nagyon örülünk a sikeres örökbefogadásoknak!
Kattintson a képre a nagyitáshoz.
1 | 2012. július 30., hétfő
Ez a kis husky keverék kiskutya 2011. május 2-án látta meg a napvilágot, majd egy kis idõ elteltével menhelyre került. Én tavaly õsszel döntötte úgy, hogy kutyát szeretnék, és mindenképpen a váci menhelyrõl terveztem egy új esélyt adni valamelyik gondozott állatnak. Körbenéztem a menhely weboldalán, böngésztem a leírásokat, a fényképeket, és akkor bukkantam rá a kis fekete-fehér, felemás szemû husky keverék kutyusra. Azonnal megfogott, egybõl tudtam, hogy õt szeretném.
Két nappal késõbb személyesen is felkerestem a váci Zöld Menedék Állatvédõ Alapítvány menhelyét, és a kutya ott várt rám a többi gazdira váró eb között. Rövid konzultációt követõen kitöltöttük az örökbefogadási papírokat, és már indultunk is haza a Váctól 33 km-re lévõ Nagyoroszi községbe.
Féltünk, hogy az idõközben a keresztségben Bogi nevet kapó kutyus, hogy fogja viselni az elsõ, mindjárt fél órás autóutat, de teljesen rendben, mindenféle gond nélkül hazaértünk. Azt azonnal sikerült leszûrni, hogy egy nagyon félõs, bizalmatlan állattal állunk szemben, akinek elsõ körben el kell nyerni a bizalmát, hogy a félelme is elszálljon. Otthon a hatalmas kertben egy kis pórázas sétát követõen azonnal elengedtük, hogy ismerkedjen új helyével, közben étellel és vízzel próbáltuk oldani a feszültségét, ami hamarosan el is szállt. Az elsõ éjszakákat velem töltötte a szobában, és gyakorlatilag azonnal szobatisztának bizonyult. Amolyan félig szoba kutya vált belõle, hiszen bent kiválóan viselkedett, órákat képes volt a pokrócán tölteni, és figyelni a körülette zajló történéseket. Természetesen a kertben is jól érezte magát, hamar összebarátkozott mindkét szomszéddal, és szabályos ösvényeket kezdett kialakítani a fûben, ahol járõrözõ tevékenységeit végezte. Gyakorivá váltak a séták is a közeli focipályára és az erdõbe, ahol le tudta vezetni fölös energiáit, és mindig nagyon jól érezte magát. Teltek-múltak a hónapok, kedves természetét mindenki megszerette, és rendkívül sok örömet okozott a családnak.
Ez év júliusában egy jelentõs változás állt be mindkettõnk életében, hiszen Erdõkertesre, a barátnõm családjához költöztünk. Természetesen Bogi is jött velem, de körültekintõen kellett eljárni, hiszen itt már volt két kutya, egy foxi (kan) és a egy rottweiler keverék (szuka). Szerencsére az ismerkedés különösebb feszültség nélkül, sikeresen lezajlott, és a két kistestû kutya nagyon hamar egymás legjobb barátjává vált, rengeteget játszanak, harcolnak, futnak. Bogi az idegen emberekkel elõször mindig nagyon bizalmatlan, de látva a hatalmas falkát, az itteni család tagjaival is rekord idõ alatt meg tudott barátkozni, ma már mindenkihez odamegy, mindenkivel játszik. A történethez az is hozzátartozik, hogy Bogi az elsõ hónapokban a nyüszítésen kívül egyáltalán nem adott ki semmilyen hangot, aztán tavasszal kezdte felfedezni, hogy õ bizony ugatni is tud, és mély, tekintélyt parancsoló hangja sokkal "keményebb" kutyát feltételez a kerítés mögött, mint amilyen Bogi valójában, szoktak is nevetgélni a vendégek, barátok. Az itteni foxival is megalakította az õrséget, mindenre figyelmeztetnek, ami a ház elõtt elmegy, vagy mozog. Az örökbefogadáskori méretéhez képest már nem nõtt sokat, egyedül a színe változott meg egy kissé a nyári bundáján. Nagyon szeret labdázni, de szívesen tölti az idejét rágással, ennek érdekében préselt marhabõr csontot szoktunk neki adni, amivel jó sokáig el tud bíbelõdni.
Azt hiszem, Bogi története egy igazi sikertörténet, hiszen egy 7 emberbõl, 3 kutyából és 1 macskából álló hatalmas falka tagjává tudott válni, a mozgásigénye nagy részét ki tudja elégíteni, tudja, hogy hol a helye a ranglétrán és hogy kik a falkavezérek, ezért hiszünk benne, hogy teljes életet él. Közeli terveink között szerepel Bogi ivartalanítása is, elkerülve az ebbõl adódó feszültségek kialakulását, és megelõzve a nem kívánatos szaporulatot. Reméljük, még nagyon sokáig velünk lesz! Bogit, illetve az örökbefogadást ezúton is szeretném megköszönni a váci Zöld Menedék Állatvédõ Alapítvány menhelyének, illetve az ott dolgozóknak!
Pintér Gábor pgabi123@gmail.com
Ez a kis husky keverék kiskutya 2011. május 2-án látta meg a napvilágot, majd egy kis idõ elteltével menhelyre került. Én tavaly õsszel döntötte úgy, hogy kutyát szeretnék, és mindenképpen a váci menhelyrõl terveztem egy új esélyt adni valamelyik gondozott állatnak. Körbenéztem a menhely weboldalán, böngésztem a leírásokat, a fényképeket, és akkor bukkantam rá a kis fekete-fehér, felemás szemû husky keverék kutyusra. Azonnal megfogott, egybõl tudtam, hogy õt szeretném.
Két nappal késõbb személyesen is felkerestem a váci Zöld Menedék Állatvédõ Alapítvány menhelyét, és a kutya ott várt rám a többi gazdira váró eb között. Rövid konzultációt követõen kitöltöttük az örökbefogadási papírokat, és már indultunk is haza a Váctól 33 km-re lévõ Nagyoroszi községbe.
Féltünk, hogy az idõközben a keresztségben Bogi nevet kapó kutyus, hogy fogja viselni az elsõ, mindjárt fél órás autóutat, de teljesen rendben, mindenféle gond nélkül hazaértünk. Azt azonnal sikerült leszûrni, hogy egy nagyon félõs, bizalmatlan állattal állunk szemben, akinek elsõ körben el kell nyerni a bizalmát, hogy a félelme is elszálljon. Otthon a hatalmas kertben egy kis pórázas sétát követõen azonnal elengedtük, hogy ismerkedjen új helyével, közben étellel és vízzel próbáltuk oldani a feszültségét, ami hamarosan el is szállt. Az elsõ éjszakákat velem töltötte a szobában, és gyakorlatilag azonnal szobatisztának bizonyult. Amolyan félig szoba kutya vált belõle, hiszen bent kiválóan viselkedett, órákat képes volt a pokrócán tölteni, és figyelni a körülette zajló történéseket. Természetesen a kertben is jól érezte magát, hamar összebarátkozott mindkét szomszéddal, és szabályos ösvényeket kezdett kialakítani a fûben, ahol járõrözõ tevékenységeit végezte. Gyakorivá váltak a séták is a közeli focipályára és az erdõbe, ahol le tudta vezetni fölös energiáit, és mindig nagyon jól érezte magát. Teltek-múltak a hónapok, kedves természetét mindenki megszerette, és rendkívül sok örömet okozott a családnak.
Ez év júliusában egy jelentõs változás állt be mindkettõnk életében, hiszen Erdõkertesre, a barátnõm családjához költöztünk. Természetesen Bogi is jött velem, de körültekintõen kellett eljárni, hiszen itt már volt két kutya, egy foxi (kan) és a egy rottweiler keverék (szuka). Szerencsére az ismerkedés különösebb feszültség nélkül, sikeresen lezajlott, és a két kistestû kutya nagyon hamar egymás legjobb barátjává vált, rengeteget játszanak, harcolnak, futnak. Bogi az idegen emberekkel elõször mindig nagyon bizalmatlan, de látva a hatalmas falkát, az itteni család tagjaival is rekord idõ alatt meg tudott barátkozni, ma már mindenkihez odamegy, mindenkivel játszik. A történethez az is hozzátartozik, hogy Bogi az elsõ hónapokban a nyüszítésen kívül egyáltalán nem adott ki semmilyen hangot, aztán tavasszal kezdte felfedezni, hogy õ bizony ugatni is tud, és mély, tekintélyt parancsoló hangja sokkal "keményebb" kutyát feltételez a kerítés mögött, mint amilyen Bogi valójában, szoktak is nevetgélni a vendégek, barátok. Az itteni foxival is megalakította az õrséget, mindenre figyelmeztetnek, ami a ház elõtt elmegy, vagy mozog. Az örökbefogadáskori méretéhez képest már nem nõtt sokat, egyedül a színe változott meg egy kissé a nyári bundáján. Nagyon szeret labdázni, de szívesen tölti az idejét rágással, ennek érdekében préselt marhabõr csontot szoktunk neki adni, amivel jó sokáig el tud bíbelõdni.
Azt hiszem, Bogi története egy igazi sikertörténet, hiszen egy 7 emberbõl, 3 kutyából és 1 macskából álló hatalmas falka tagjává tudott válni, a mozgásigénye nagy részét ki tudja elégíteni, tudja, hogy hol a helye a ranglétrán és hogy kik a falkavezérek, ezért hiszünk benne, hogy teljes életet él. Közeli terveink között szerepel Bogi ivartalanítása is, elkerülve az ebbõl adódó feszültségek kialakulását, és megelõzve a nem kívánatos szaporulatot. Reméljük, még nagyon sokáig velünk lesz! Bogit, illetve az örökbefogadást ezúton is szeretném megköszönni a váci Zöld Menedék Állatvédõ Alapítvány menhelyének, illetve az ott dolgozóknak!
Pintér Gábor pgabi123@gmail.com