1  |  2012. január 16., hétfő

2008. február 18. Egy két- és egy négylábú lányka legboldogabb napja. Aznap fogott kezébe elõször az "anyám" :) "Zsófiért" jött értem, de mikor hazaérkeztünk átkereszteltek Milkára ugyanis olyan a színem mint a csokoládé. A gazdim életében, aki inkább az anyukám, én vagyok a legfontosabb, imád engem az egész család, nem a kedvencük vagyok, hanem a legkisebb családtag! Már 3 és fél éves vagyok, de még mindig nem nõtt be a fejem lágya, szeretek csintalanul az "anyukám" fejére nõni, de fõleg azt látni hogy sosem tud mérges lenni rám. Szeretném megköszönni hogy míg nem jött értem "anyám" :), gondomat viseltétek, vigyáztatok rám és lehetõ legjobb helyre adtatok. A gazdim is és én is nagyon hálásak vagyunk hogy nektek köszönhetõen egymásra találtunk. További sok sikert kívánunk!
Milka és Dóri