1  |  2011. július 21., csütörtök

Július 16-án volt pont 1 éve, hogy Pamacs hozzánk került az alapítványtól!
Ez alkalomból írok ismét, s nagyon jó híreket errõl a drága kis kutyusról: Pamacs kiegyensúlyozott, rendkívül nyugodt továbbra is, olyan szeretõ alázattal van irántunk, hogy azt szavakba önteni nehéz lenne.
Ezúton szeretnénk megköszönni újra és újra a menedékhely minden dolgozójának áldozatos munkáját, azt, amit ezekért a kis jószágokért tesznek!

„Õ a másik szem, mely átlát a felhõkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belõlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül õ is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, õ is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erõm teljében vagyok. Õ maga a hûség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtõl és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Õ az én kutyám.” Gene Hill

Szeretettel: T. Gabriella Bicskérõl gabteg@mailbox.hu