1  |  2011. június 28., kedd

Kedves Zöld Menedék, Nénik Bácsik!

Nagyon jó dolog történt velem, olyan, mint a mesékben szokott lenni( amikor az anyátlan-apátlan árváért eljön a királyfi fehér lovon)...............!
Ma eljött egy Nadrágos Ember (olyan, akirõl tegnap írtam a levelemben), fehér nadrágban, fehér pólóban.
Kezébe vett (alig látszottam ki belõle) és mosolyogva azt mondta: elviszlek magammal. Nálam fogsz lakni, egy kertes házban. A füves helyrõl a cicabarátodat is elviszem, õ egy beteg kislányhoz kerül.
Volt öröm! A Szoknyás Ember összeszedte a stafírungomat, és mindent odaadott, hogy otthonosan érezzem majd magamat az új helyen is: a játékegérkét, amivel olyan jókat játszottam, mint a nagy cicák, a takarómat, a kismacska tejemet, amit hol fecskendõbõl ittam, hol lefetyeltem egy befõttes üveg tetejébõl, és az összes tejport amit még nem csinált meg.

Amikor betettek egy dobozba, hívogattam Õt, jött is velem egészen az autóig, amivel jöttek értem. És közben a lelkére kötött a Nadrágosnak sok mindent, hogy jól érezzem magam majd Nála is. Az pedig csak mosolygott, mosolygott:
Gyere Kiscica-mondta- jó barátok leszünk, és akkor is szeretni foglak, ha SOKKAL NAGYOBB LESZEL, mint egy Rotring-ceuza..........
ÉS ÉN TUDOM, HOGY ÚGY IS LESZ ...............