1  |  2020. június 1., hétfő

Sziasztok, Maszat vagyok!

Azt hiszem Ti még úgy ismerhettetek, hogy Marci. Majdnem egy éve nálatok születtem. Két hónaposan kerültem el egy klassz helyre. Az elsõ néhány nap nagyon meg voltam ijedve, legalábbis úgy emlékszem.
Azóta sikeresen beilleszkedtem a falkába és a gazdikat is megkedveltem. Azt hiszem a gazdik sokat gondolkodtak, hogy kinti vagy benti kutyus legyek, de végül is kint kaptam házikót. Féltem, hogy télen fázni fogok, de a gazdik valami csúcs dolgok mûveltek, mert a talpam alatt mindig meleg van. Emellett rengeteg helyem van rohangálni és az utcán közlekedõket igazoltatni. Autókkal és a traktorokkat nincs bajom, de a bringásokat nem csípem. Azonban az igazi gondot a Postások jelentik, mert õk sokszor még meg is állnak a házunk elõtt. Mély és öblös ugatásommal rendszeresen rájuk hozom a frászt, de a gazdi társaságában -némi jutifalattal - könnyen barátkozom velük és másokkal is.

Mióta elköltöztem Tõletek, elég sokat nõttem és tanultam. Már tudok ülni, feküdni, hempizni, pacsit adni, stb. Agility pályán is egész jól boldogulok, kedvencem a hinta.
Napközben szabadon tudok rohangálni, csak éjszakára szoktak a gazdiék megkötni. Ezt nagyon komázom, mert a bezárt helyeket továbbra sem kedvelem. Kenneltõl pedig kifejezetten hisztis tudok lenni. Nem véletlenül vagyok a "Szabad Kutya Act of Freedom" lelkes támogatója. 😄

Most zárom soraimat, mert ha jól hallom készítik a vacsorámat.
Maszat
egy boldog kutyus