1  |  2010. december 27., hétfő

Novemberben már nem tudtunk tovább várni, úgy éreztük gyerekeink elég nagyok már (másfél és három évesen...:)), hogy kutyával bõvítsük családunkat. Interneten böngésztem a menhelyek lakói között, amikor megláttam egy tünemény kis zsemle színû szõrgombócot, a kilenc hónapos (késõbb kapott nevén) Rézit. Barátainkkal a napokban beszélgettünk arról, hogy - bár a "para" jelenségekben nem hiszek - mégis csak átjöhet valamilyen pozitív energia a fotókon keresztül, hiszen egyértelmûen csak és kizárólag õt választottam, és személyes találkozásunk csak megerõsített döntésemben.
Már a haza úton kiderült, nem lesz semmi gond: kedves barátunk ölében nyugodtan ült, érdeklõdve nézegetett ki az ablakon. A pórázzal sem volt gondja, bár cikk-cakkos közlekedésébõl ítélve nem sokszor használta korábban...:) Az emberekkel kezdettõl fogva nagyon kedves, kicsit alázatos (ez már sokat javult), a kutyáktól azonban nagyon félt. Az ötödik kerületi kutya-kommuna azonnal szívébe zárta, és a kedvesség hamar meghozta gyümölcsét: ma már bátran hancúrozik bármely termetû kutyával! Nem kellett több, mint egy hét és szobatisztává vált, és minden mást is ugyanilyen sebességgel tanul (ezt pedig nem gyõzöm jutalomfalatokkal honorálni). Nagyon igyekszik a kedvünkbe járni, az elsõ "hangosabb" szóra megérti, hogy mit nem szabad, és nem is próbálkozik újra. A parkban póráz nélkül futkos, elsõ hívásra odajön (nincs nála szófogadóbb kutya téren - irigykedik is a többi gazdi...). Ha kicsit jobbra fordul az idõ, megyünk kutyasuliba is.
A gyerekekkel nagyon szeretik egymást. Lenyûgöz az õ viselkedésük is: se Léna, se Szása nem nyaggatja Rézit, de szívesen futkosnak körbe-körbe a lakásban. Szása (aki 3 éves) büszkén viszi pórázon az utcán, Rézi pedig szófogadóan megy mellette.
Szegény kutyus nagyon nehezen gyógyult ki a kennelköhögésbõl, de mára jól van, ünnepek után megkapja az oltásait, és legkésõbb tavasszal ivartalanítjuk is. Amikor az állatorvos röntgen felvétellel akart megbizonyosodni arról, hogy Rézinek nincs régebbi tüdõbetegsége, kiderült, hogy két légpuska golyó is van benne. Meglepõ, hogy ennek ellenére ennyire nyugodt (semmilyen zaj nem ijeszti meg) és emberszeretõ.
Karácsonykor a teljes család megismerhette õt, és mindenkit lenyûgöz az értelmes kis buksija és kedves viselkedése!
Nagyon köszönöm a Zöld Menedéknek, hogy megmentették õt nekünk! Köszönöm azt az áldozatos és lelkiismeretes munkát, amit nap, mint nap ezekért a kutyákért tesznek! Teljes szívembõl mondom, hogy nincs az a kutya, amelyik jobb választás lett volna Rézinél. És láthatóan õ is nagyon elégedett velünk! :)
Üdvözlettel, Nikoletti Petra és a család
nikoletti.petra@gmail.com