Sikertörténeteink
Nagyon örülünk a sikeres örökbefogadásoknak!
Kattintson a képre a nagyitáshoz.
1 | 2018. március 15., csütörtök
7 évvel ezelõtt megérett bennem az elhatározás, hogy a sok családi kutya után magamhoz vegyek egy saját ebet. El is kezdtem nézegetni menhelyek oldalát, vizslaforma kiskutyát keresve. Liza fényképe volt az, amiben valami nagyon megfogott, napokkal késõbb is mindig újra és újra eszembe jutott, és elhatároztam, hogy õ lesz az én kutyám. Reménykedve hívtam a váci Zöld Menedék Állatvédõ Alapítványt, megvan-e még a kutyus, szerencsémre még nem vitte el senki, egybõl indultunk is érte. A mai tudásommal azért már biztosan nem csak egy fénykép alapján választanék. Emlékszem, nagyon rossz volt a sok gazdára váró négylábú között, ezért amikor megmutatták Lizát és megkérdezték szerelem-e elsõ látásra, azonnal rávágtam, hogy igen, pedig kb. egy kiló kenyeret is a kezembe nyomhattak volna. :) Nem is sejtettem, hogy sorsfordító pillanathoz érkeztem, hiszen tulajdonképpen akkor dõlt el, hogy kutyaoktató leszek, ami azóta életem meghatározó részét jelenti.
Liza amúgy bûbájos volt és elképesztõ karakán. Amint hazaértünk felfedezte az egész lakást, mindenkit megpuszilgatott, birtokba vette a játékait és a helyét, pont úgy érkezett meg hozzánk, mint egy forgószél. Rögtön tudtam, hogy egyedül, segítség nélkül nem fogok tudni belõle rendes kutyát nevelni. Így kerültünk elõbb a Népszigeti Kutyaiskola óvodájába, majd az alap- és középfokú tanfolyamokra. Utána én oktató képzésbe kezdtem, és már jó pár éve tartok tanfolyamokat Tükör Iskolákon, Liza pedig sokféle életmód programban próbálhatta ki magát. Az évek során mantrailingeztünk, frizbiztünk, õrzõ-védõztünk, készültünk magasabb vizsgákra, besegítõ kutyaként jártunk viselkedés terápiára és egy kicsit belekóstoltunk az agilitybe is. Mostanában a nyomkövetés és az ösztön-kontroll tréning a nagy kedvencünk, ezeket heti rendszerességgel ûzzük, illetve a Do As I Do (utánzásos tanítás) mélyebb bugyrait igyekszünk felfedezni. Persze a munkán kívül, amit módfelett élvez és igényel, szorítunk helyet a játéknak, lazulásnak is: nyaranta kutyás tábor és strandolás a Tisza parton, télen menekülés az erdõ közepére a szilveszteri petárdázástól, a kettõ között kirándulások, játék kutya barátokkal és nélkülük, futás az erdõben - Lizikém nagyon jó partner a kültéri tevékenységekhez. A lakásban pedig igazi álom kutya, a szomszédom hosszú hónapok után vette csak észre, hogy egy kutya is van a fal túloldalán.
De nem volt mindig csupa móka és kacagás a közös életünk, sok idõ és energia kellett ahhoz, hogy megtanuljam kezelni a roppant erõs ösztöneit, a makacsságát és figyelmes, szófogadó kutyám legyen, aki az esetek túlnyomó részében elfogadja az irányításomat és megbízzon bennem.
Bizonyos szempontból nagyon jó adottságú kutya, rengeteg dologhoz van tehetsége, gyors, okos és lelkes, más szempontból viszont nem könnyû vele: hiperaktivitásához roppant érzékeny idegrendszer társul, így könnyen összeomlik a terhelés hatására.
Liza "csak" egy kis menhelyi keverék, egy "tucat" kutya, bárki bárhonnan összeszedhet hasonlót, na jó ilyen szépet azért nem biztos :) Nekem õ a tökéletes kutya! Aki a maga szeleburdi módján, de fegyelmezetten végigcsinál velem egy öt órás forgatást is, hogy aztán legyen belõle egy fél perces reklámfilm.
Hozzám hasonlóan szinte mindenki megtalálhatja a számára tökéletes kutyát! Csak foglalkozni kell vele, megismerni az igényeit, megtanulni hogyan kell vele bánni és rászánni az energiát, de minden perc megéri!
Száraz Kata
7 évvel ezelõtt megérett bennem az elhatározás, hogy a sok családi kutya után magamhoz vegyek egy saját ebet. El is kezdtem nézegetni menhelyek oldalát, vizslaforma kiskutyát keresve. Liza fényképe volt az, amiben valami nagyon megfogott, napokkal késõbb is mindig újra és újra eszembe jutott, és elhatároztam, hogy õ lesz az én kutyám. Reménykedve hívtam a váci Zöld Menedék Állatvédõ Alapítványt, megvan-e még a kutyus, szerencsémre még nem vitte el senki, egybõl indultunk is érte. A mai tudásommal azért már biztosan nem csak egy fénykép alapján választanék. Emlékszem, nagyon rossz volt a sok gazdára váró négylábú között, ezért amikor megmutatták Lizát és megkérdezték szerelem-e elsõ látásra, azonnal rávágtam, hogy igen, pedig kb. egy kiló kenyeret is a kezembe nyomhattak volna. :) Nem is sejtettem, hogy sorsfordító pillanathoz érkeztem, hiszen tulajdonképpen akkor dõlt el, hogy kutyaoktató leszek, ami azóta életem meghatározó részét jelenti.
Liza amúgy bûbájos volt és elképesztõ karakán. Amint hazaértünk felfedezte az egész lakást, mindenkit megpuszilgatott, birtokba vette a játékait és a helyét, pont úgy érkezett meg hozzánk, mint egy forgószél. Rögtön tudtam, hogy egyedül, segítség nélkül nem fogok tudni belõle rendes kutyát nevelni. Így kerültünk elõbb a Népszigeti Kutyaiskola óvodájába, majd az alap- és középfokú tanfolyamokra. Utána én oktató képzésbe kezdtem, és már jó pár éve tartok tanfolyamokat Tükör Iskolákon, Liza pedig sokféle életmód programban próbálhatta ki magát. Az évek során mantrailingeztünk, frizbiztünk, õrzõ-védõztünk, készültünk magasabb vizsgákra, besegítõ kutyaként jártunk viselkedés terápiára és egy kicsit belekóstoltunk az agilitybe is. Mostanában a nyomkövetés és az ösztön-kontroll tréning a nagy kedvencünk, ezeket heti rendszerességgel ûzzük, illetve a Do As I Do (utánzásos tanítás) mélyebb bugyrait igyekszünk felfedezni. Persze a munkán kívül, amit módfelett élvez és igényel, szorítunk helyet a játéknak, lazulásnak is: nyaranta kutyás tábor és strandolás a Tisza parton, télen menekülés az erdõ közepére a szilveszteri petárdázástól, a kettõ között kirándulások, játék kutya barátokkal és nélkülük, futás az erdõben - Lizikém nagyon jó partner a kültéri tevékenységekhez. A lakásban pedig igazi álom kutya, a szomszédom hosszú hónapok után vette csak észre, hogy egy kutya is van a fal túloldalán.
De nem volt mindig csupa móka és kacagás a közös életünk, sok idõ és energia kellett ahhoz, hogy megtanuljam kezelni a roppant erõs ösztöneit, a makacsságát és figyelmes, szófogadó kutyám legyen, aki az esetek túlnyomó részében elfogadja az irányításomat és megbízzon bennem.
Bizonyos szempontból nagyon jó adottságú kutya, rengeteg dologhoz van tehetsége, gyors, okos és lelkes, más szempontból viszont nem könnyû vele: hiperaktivitásához roppant érzékeny idegrendszer társul, így könnyen összeomlik a terhelés hatására.
Liza "csak" egy kis menhelyi keverék, egy "tucat" kutya, bárki bárhonnan összeszedhet hasonlót, na jó ilyen szépet azért nem biztos :) Nekem õ a tökéletes kutya! Aki a maga szeleburdi módján, de fegyelmezetten végigcsinál velem egy öt órás forgatást is, hogy aztán legyen belõle egy fél perces reklámfilm.
Hozzám hasonlóan szinte mindenki megtalálhatja a számára tökéletes kutyát! Csak foglalkozni kell vele, megismerni az igényeit, megtanulni hogyan kell vele bánni és rászánni az energiát, de minden perc megéri!
Száraz Kata