1  |  2010. szeptember 2., csütörtök

Üdvözöllek titeket az új családomból!

Képzeljétek, egyik vasárnap délelõtt csendes szemlélõdésem közben, egyszer csak emberek jelentek meg az házam elõtt, és közölték velem, hogy bújjak ki végre, gazdikat kapok. Én nem nagyon hittem el, mert 1 hónapja hiába vártam, hogy valami jó történjen velem, és nem is akartam kibújni. Végül beraktak egy kocsiba és elindultunk valahova. Kicsit be voltam rezelve, de a nõ, az ölébe vette a fejem, és olyan kedvesen simogatott, hogy arra gondoltam, ebbõl nagy baj már nem lehet.

Egy szép kertbe jöttünk ahol, volt még egy idõsebb Airdale hölgy is. Ö nagyon kedvesen fogadott, a féltékenység legcsekélyebb jele nélkül. (Sajnos õ már nincs itt.) Találtam magamnak egy príma helyet a hintaágy mögött, ott jó hûvös volt, és senki nem háborgatott. Éreztem, hogy nagyon jó lesz nekem itt, de azért még hagytam a gazdiékat, hogy pedálozzanak egy kicsit.

Azóta eltelt 2 hónap, és nem csalódtam. Mindenki imád és azt mondják, nagy szerencsém van, hogy ilyen puha a bundám, mert nem lehet abbahagyni a simogatásomat. Persze ez nekem egyáltalán nincs ellenemre, mert én is nagyon szeretem õket.

Majdnem mindenhova bemehetek, csak a házba, és a virágok közé nem. De ezt már megszoktam.

Van már egy Negro nevû puli barátnõm és egy Pityke nevû vizsla barátom is. Sokat sétálunk együtt, amit én nagyon élvezek.

Szóval végre kerek a világ!
Dorka
katalin.baron@gmail.com