1  |  2015. december 7., hétfő

Júniusban hozhattam haza magammal egy kiskutyát. Elsõ látásra egymásba szerettünk. Bár óva intett mindenki a kiskutyáktól, mégis Zsókát választottam ki, mert éreztem, hogy vele nagyon jó pajtik leszünk. Az elsõ pár napban nagyon félénk volt, nem találta a helyét, majd amint felszabadult beindult a rágcsálás, rombolás, harapás. Minden nap újabb és újabb ruha került kidobásra, mert úgy megtépázott, a kerti mûanyag kaspók egyre fogytak az udvarról és a bejárati ajtóról is kopott a festék. A fegyelmezés persze nem nagyon ment, mert hát olyan aranyos ez a kiskutya és annyira szeretnivaló. A kutyaovit nagyon élvezte. A többi kutyával a játék nagyon izgalmas volt. Zsókáról kiderült, hogy nagyon-nagyon okos, értelmes kutya, egyre több dolgot tanítottunk meg neki, ( most is) így a suliban hamar a legjobbak között találta magát. Nagyon büszkék vagyunk rá. Az az ember, aki kidobta az utcára elképzelni nem tudja, hogy mit veszített Zsókával. Ezúton szeretnénk megköszönni, hogy minden fárasztó nap után van, aki örömmel vár ránk és színt visz az életünkbe.

Köszönettel, Anikó és Gábor
Madacsi.Aniko@mvh.gov.hu