Sikertörténeteink
Nagyon örülünk a sikeres örökbefogadásoknak!
Kattintson a képre a nagyitáshoz.
1 | 2015. június 16., kedd
Már egy ideje készültem egy második kutyára és ahogy telt az idõ, egyre egyértelmûbbé vált, hogy csakis menhelyes kutya jöhet szóba. Eleinte kölyökkutyában gondolkoztam, de aztán rájöttem, akármilyen szép (és nagyon hálás!) feladat egy kölyökkutya felnevelése, amennyiben felnõtt kutyát fogadok örökbe, már túlleszek a "mindent megrágok" idõszakon és a szobatisztaságon is. Bizonyos szempontból nézve, így a kutyanevelés könnyebb végét megfogva, a képen is látható fekete kankutyusra esett a választásom. Egyáltalán nem volt könnyû döntés, mert legalább 5-6 kutya is megtetszett már a honlapon lévõ leírások alapján, és még legalább 10 másikat hazahoztam volna, amikor személyes is ellátogattam a menhelyre.
Attól nem féltem, hogy a meglévõ 3,5 éves, szuka tacsi-foxi mix keverék kutyám mit fog hozzá szólni, mivel vele olyan kutyaiskolába jártunk ahol a foglalkozások póráz nélkül vannak és mivel rendszeresen van szabadon kutyatársaságban, el lehet róla mondani, hogy jól szocializált és nem bántana más kutyát. A kihozott kutyus mivel kan (és egyébként jól kijött a menhelyen is más kutyákkal), így az õ részérõl se kellett aggódnom. Természetesen a nyilvánvaló méretkülönbségbõl adódóan meg kellett tanulniuk úgy játszani, hogy azt mind a két fél élvezze, de ezzel már most nagyon jó úton haladunk, alig 6 hét után.
Canis, aki eredeti nevén Iván/7758 volt, szinte azonnal beilleszkedett és már az elsõ napon úgy helyezte magát kényelembe a kanapén, mintha mindig is azon aludt volna :) Nagyon jó természete van, egyáltalán nem agresszív, nagyon alkalmazkodó, játékos és barátságos. Nyilván kicsit neveletlen és szeleburdi (ami azért abból is adódik, hogy alig 1 éves), pórázon még azért gyakorolni kell a sétát, de ezek egyáltalán nem olyan problémák, amiket nem lehetne nagyon hamar megoldani.
Az a csodálatos a kutyákba, hogy képesek bármihez alkalmazkodni és újra és újra is új esélyt adnak az embereknek, sokszor ha kell akár ugyanannak az embernek is. Én azt mondom, hogy ha bárki kutyát szeretne, menjen el egy menhelyre, nézzen körül és ha nem lenne legalább 2-3 kutya ott akit hazavinne, akkor nem is való neki kutya. Ugyanis egyáltalán nem a fajta teszi a kutyát vagy az, hogy milyen tenyésztõtõl származik. Sok fajtatiszta kutya túl is van tenyésztve és sokkal több bajuk van, mint keverék társaiknak. Canis elképesztõen okos, alig 1 hét alatt megtanulta az ülj, fekszik vezényszót és a helyben maradás alapjait, valamit a lábnál követés (póráz nélkül) is nagyon szépen alakul. Élvezi amikor végre együtt tanulunk és nem csak a jutalomfalat miatt, amihez közben hozzájut. Nagyon jó választás volt és remélem még sok hosszú évet tudunk együtt eltölteni.
Kriszti molnakri@gmail.com
Már egy ideje készültem egy második kutyára és ahogy telt az idõ, egyre egyértelmûbbé vált, hogy csakis menhelyes kutya jöhet szóba. Eleinte kölyökkutyában gondolkoztam, de aztán rájöttem, akármilyen szép (és nagyon hálás!) feladat egy kölyökkutya felnevelése, amennyiben felnõtt kutyát fogadok örökbe, már túlleszek a "mindent megrágok" idõszakon és a szobatisztaságon is. Bizonyos szempontból nézve, így a kutyanevelés könnyebb végét megfogva, a képen is látható fekete kankutyusra esett a választásom. Egyáltalán nem volt könnyû döntés, mert legalább 5-6 kutya is megtetszett már a honlapon lévõ leírások alapján, és még legalább 10 másikat hazahoztam volna, amikor személyes is ellátogattam a menhelyre.
Attól nem féltem, hogy a meglévõ 3,5 éves, szuka tacsi-foxi mix keverék kutyám mit fog hozzá szólni, mivel vele olyan kutyaiskolába jártunk ahol a foglalkozások póráz nélkül vannak és mivel rendszeresen van szabadon kutyatársaságban, el lehet róla mondani, hogy jól szocializált és nem bántana más kutyát. A kihozott kutyus mivel kan (és egyébként jól kijött a menhelyen is más kutyákkal), így az õ részérõl se kellett aggódnom. Természetesen a nyilvánvaló méretkülönbségbõl adódóan meg kellett tanulniuk úgy játszani, hogy azt mind a két fél élvezze, de ezzel már most nagyon jó úton haladunk, alig 6 hét után.
Canis, aki eredeti nevén Iván/7758 volt, szinte azonnal beilleszkedett és már az elsõ napon úgy helyezte magát kényelembe a kanapén, mintha mindig is azon aludt volna :) Nagyon jó természete van, egyáltalán nem agresszív, nagyon alkalmazkodó, játékos és barátságos. Nyilván kicsit neveletlen és szeleburdi (ami azért abból is adódik, hogy alig 1 éves), pórázon még azért gyakorolni kell a sétát, de ezek egyáltalán nem olyan problémák, amiket nem lehetne nagyon hamar megoldani.
Az a csodálatos a kutyákba, hogy képesek bármihez alkalmazkodni és újra és újra is új esélyt adnak az embereknek, sokszor ha kell akár ugyanannak az embernek is. Én azt mondom, hogy ha bárki kutyát szeretne, menjen el egy menhelyre, nézzen körül és ha nem lenne legalább 2-3 kutya ott akit hazavinne, akkor nem is való neki kutya. Ugyanis egyáltalán nem a fajta teszi a kutyát vagy az, hogy milyen tenyésztõtõl származik. Sok fajtatiszta kutya túl is van tenyésztve és sokkal több bajuk van, mint keverék társaiknak. Canis elképesztõen okos, alig 1 hét alatt megtanulta az ülj, fekszik vezényszót és a helyben maradás alapjait, valamit a lábnál követés (póráz nélkül) is nagyon szépen alakul. Élvezi amikor végre együtt tanulunk és nem csak a jutalomfalat miatt, amihez közben hozzájut. Nagyon jó választás volt és remélem még sok hosszú évet tudunk együtt eltölteni.
Kriszti molnakri@gmail.com