1  |  2015. április 26., vasárnap

Sziasztok,

Málnit (eredeti nevén Alízt), február 22-én fogadtuk örökbe.
Emlékszem, hogy nagyon nehéz volt a választás, mert nagyon sok és kedves cica volt nálatok, de mikor megláttam a kis (kennel) depist, ahogy ült ott magányosan, eldõlt, hogy Õt hozom el.
A kezdet nagyon nehéz volt, mert elég visszahúzódó cicáról beszélünk. Aminek viszont mai napig nagyon örülök és büszke vagyok rá, hogy egy igazi kis "angyal" (nem mászik fel sehová, alomba kakil és semmit nem kapirgál szét).
Ahogy elhoztuk, elvittük állatorvoshoz, sajnos úgy alakult, hogy az óta is folyamatosan hordjuk vissza, mivel nagyon csúnya fülgyulladása van/volt, amit napi szinten kezelnünk kell (fülcsepp és folyamatos tisztítás), de megéri a fáradozást. Õ egy nagyon kedves és szeretetreméltó cica, imádjuk!
Ahogy telik-múlik az idõ, egyre jobban megnyílik és egyre bújósabb. Szeret játszani (eleinte még azt sem akart), de most már boldogan kergeti a lézerfényt, vagy akár a saját farkát..
Mostanában elõszeretettel alszik velünk az ágyon, de lassacskán az összes ülõ alkalmatosságot kipróbálja a lakásban (biztos, ami biztos) :)) Most is itt pihen mellettem az ágyon, miközben nektek írok. Szóval imádjuk, szeretjük és köszönjük nektek! :))

Végezetül küldök róla pár képet!

Üdvözlettel: Erika&Málni