1  |  2014. november 7., péntek

Hollyt másfél évesen ajándékba kaptam egy barát-házaspártól, a váci menhelyrõl hozták. Hát, eléggé elkeseredtem, mert az elsõ két nap nem fogadta el a kaját. Próbáltam barátkozni vele,de õ reszketve menekült, aztán tisztes távolságból támadó állásban eszeveszetten ugatott. Taktikát váltva nem kezdtem barátkozni vele,hanem türelmesen kivártam, hogy õ jöjjön oda hozzám. Kitapasztaltam, ha nem mozgok, szép óvatosan odasomfordál, körbeszaglászik, elmegy, majd ismét vissza. Aztán jó egy hét eltelte után egyre inkább elfogadott.
Ezzel a módszerrel szoktattam a családtagokhoz, barátokhoz. Jó pár dologra megtanítottam, pl. úgy kap nasit,ha leül, parancsszóra pacsit, ill. puszit ad, eldobott tárgyakat visszahoz. Imád 2 labdával játszani, faágakkal futkoz és közben bohóckodik. Ha leülök, szempillantás alatt az ölembe ugrik. Szófogadó, megtanulta,a kert az övé, de a kapun nem mehet ki. Mára már elmondhatom, a lehetõ legjobb választás volt Holly, bízom benne, hogy én is jó gazdija vagyok neki.

Köszönet a menhely minden dolgozójának! Köszönet azért is,hogy Holly hogyléte felõl telefonon érdeklõdtek,ami nagyon jól esett. Ebbõl is látszik,hogy a menhelyre be ill. kikerült állatok sorsát a szívükön viselik.

Tisztelettel: Országné Hoós Etelka hoos.eta@gmail.com