1  |  2010. április 16., péntek

Üdvözlök mindenkit, és ígéretemet teljesítve küldök Dávid barátunkról egy pár képet. A szomszédban lakó állatorvos, és anyukája megdicsérte, hogy milyen szép, el sem akarták hinni, hogy 12 éves. Az állatorvos azt mondta, hogy neki már ajándék minden nap, én hozzátettem, hogy nekünk is, hiszen sokkal de sokkal ragaszkodóbb, szeretetre éhesebb, mint a többi 4, amelyik kicsi kora óta velünk van. Dávid azonnal hozzám bújik, ha kilépek az ajtón, mert még mindig a legjobban az ajtó elõtt szeret elterülni. El sem hinné az ember, hogy egy ekkora méretû kutyus milyen gyengéd tud lenni, mikor adok neki párizsi szeletbe elrejtett vitamint, olyan gyengéden veszi ki a kezembõl, annyira vigyáz rá, nehogy egy kicsit is megharapjon. Mikor jobb idõ van, a kertben sétálgat, már megbarátkozott mindkét szomszédunk kutyusaival, és hihetetlen, de sokszor, ha jön valaki hozzánk, odaszalad a kerítéshez, hogy felmérje, ki jött, olyan fürge lett, hogy hihetetlen, már nem az a lassú cammogás jellemzi a mozdulatait, mint mikor hozzánk került. A legjobban azt imádjuk benne, amikor horkol, de azt olyan hangosan tudja elõadni, hogy az nagyon muris.Jó egészséget kívánok mindenkinek.Üdvözlettel: Kiss Éva