1  |  2013. március 19., kedd

Kedves Lányok!

Én az a mami kutyus vagyok, akinek az egyik kölykét az Astor nevû fiamat már örökbe fogadtak.
Múlt hét hétfõn bejött az az ember aki kb 2 hónapja elvitte a fiamat. Ekkor már csak ketten voltunk a kisebbik lányommal és éltük a megszokott életünket Nálatok.
Miután kiengedtek minket a kennelbõl elég sokat simogatott és játszott velünk, majd átölelt és azt súgta a fülembe, hogy holnap haza viszlek téged is kislány és nagyon fogunk szeretni téged.
Én ekkor ezt nem értettem / vagy csak kicsit /, de mélyen a szemébe néztem, mert annyira jó volt odabújni hozzá...
Másnap reggel kivittek a kennelbõl, nem tudtam most mi lesz, azután bevittek egy helyre ahol még mindig pórázon voltam.
Kinyílt az ajtó és õ jött be rajta. A tegnapi ember, aki suttogott a fülembe. Nagyon megörültem neki!
Ezután kaptam egy nyakörvet és másik pórázt és elindultunk. A gondozóm kikísért minket, egy picit beszélgettek, majd elindultunk.
Beszálltunk egy mozgó dobozba, olyanba amilyenben én már ültem. Egyáltalán nem féltem, csak nagyon izgatott voltam, hogy most mi is ez.
Megálltunk egy ház elõtt, de én nem akartam kiszállni, mert a dobozban az õ ölében ülhettem és nem tudtam most hova hozott.
Sokáig kérlelt, hogy menjek, mert itt fogok ezentúl lakni és õ soha nem fog engem kidobni, még akkor sem, ha rossz kutya leszek. Na kiszálltam, bementünk egy jó tágas kertbe, ott elengedett és futkározhattam kedvemre.
Egy kis idõ múlva a házból kijött két hosszú fülû kutya, akik nagyon csóválták a farkukat és kedvesek voltak hozzám, de én ennek ellenére morogtam rájuk és még vicsorítottam is.
Ekkor az az ember rám szólt, hogy NEM. Mikor abbahagytam a cirkuszolást adott egy nagyon finom falatot.
Ez többször megismétlõdött, majd rájöttem, hogy csúnyán viselkedtem és megfogadtam, hogy többet ilyet nem teszek. Ekkor kijött a fiam, akit nem is ismertem meg, mert akkorát nõtt...
Még sokáig kint voltunk, kaptuk a jutit és szaladgáltunk. Késõbb bementünk a házba és azóta õk a családom.
Eleinte nagyon visszafogott voltam, mindig néztem õket, hogy amit csinálok éppen azt szabad-e, de mivel érzem, hogy mindenki nagyon szeret, napról napra kiegyensúlyozottabbá válok.
A fiammal sokat játszik az Anyagazdim és fõleg az Apagazdim, aki nagyokat birkózik vele.
Én elõször csak sóvárogva néztem õket, mert olyan jó lett volna nekem is birkózni, de hiába hívtak játszani nem mertem oda menni. Két nap múlva óvatosan elkezdtem én is játszani, ennek nagyon megörültek. De hamar abbahagytam, mert nem tudtam, hogy tényleg szabad-e. Most már tudom, hogy szabad, sõt.. és boldogan játszom a gazdikkal is. A fiammal pár napja kezdtem el játszani, ezerrel rohangálunk a kertben, utána bemegyünk a házba és pihenünk, majd újra játszunk.
A gazdikkal alszom a szobában én is a többiekkel és nagyon jó érzés, hogy szeretnek engem és fontos vagyok a számukra.Rengeteget simogatnak engem is és a többi kutyát is. A nevem elõször valami Lady volt, de erre nem voltam hajlandó figyelni, ezért egyik nap elkezdtek neveket sorolni, hogy kitalálják mi is lehetett a nevem. Ez elég unalmas volt, mert tudtam, hogy úgysem jönnek rá. Azután hirtelen kimondták a régi nevemet ami Sziszi volt, én felkaptam a fejem és odaszaladtam hozzájuk. Utána azt játszották velem, hogy mindig másik helyiségbõl mondták a nevem és én mindig szaladtam, ha meghallottam.
képzeljétek az ágyra is felmehetek, mert ki lettem szépen fésülve, úgyhogy már nem lógnak rajtam a csimbókok a vedlés miatt, gyönyörû fényes lett pár napi fésülködés után a szõröm, fürödtem is, hiszen melegben vagyok és nem fázhattam meg. A fésülést nagyon élvezem, amin csodálkoznak is. mindig valamelyik gazdim mellett ülök, vagy fekszem és millió puszit kiosztok közöttük naponta. Én is kapok sok puszit és simogatást. tegnap óta szedek vitamint is és sokat szaladgálok ha kint vagyok. Minden nap egyre bátrabb vagyok, mert már kezdem elhinni, hogy tényleg itt maradok és ÕK soha nem dobnak ki engem, mert nagyon megszerettek. Én is õket és nyugodjatok meg, nagyon jól érzem náluk- ITTHON- magam és tudom, hogy életem végéig velük szeretnék maradni!!!! Ja és az Astornak is jót tett, hogy ide kerültem, mert azóta nem nyüstöli az öregeket, mert velem sokat tud játszani. Õket már csak puszilgatja, aminek nagyon örülnek :). Elnézést, hogy ilyen hosszú levelet írtam, de mindent szerettem volna elmondani Nektek.
Szeretném megköszönni a sok gondoskodást és az esélyt, amit Ti adtatok ,hogy NEKEM IS LETT CSALÁDOM VÉGRE!!!!
Üdvözöl benneteket: Sziszi, Astor , Kati