1  |  2013. március 3., vasárnap

2012 december 27.e egy átlagos napnak indult. Megkaptuk keneltársaimmal a reggelit, aztán pihengettünk, játszadoztunk. Aztán a többi kutyus nagy ugatásba kezdett, amire mi is felfigyeltünk. Hmmm..csak nem gazdijelöltekrõl van szó?? Kitti és Peti célirányosan felém tartottak. Kivettek a helyemrõl, megöleltek, megsimogattak, beszéltek hozzám. Kiváncsian figyeltem, hogy vajon most mi fog történni. Egyszercsak meghallottam azt a mondatot, hogy "Igen, Õ lesz az, haza visszük". 6 hónapos koromra olyan izgatott lettem, hogy most hova? Engem? Biztos? Tényleg? Csak nyalogattam új gazdijaim és csóváltam a farkam. Hazahoztak. Behoztak a meleg, kényelmes házba. Gondoltam itt most nagyon jól kell viselkednem. Sokszor kivittek az udvarra, hogy ott végezzem el a "dolgaim". 1-2 napig még megajándékoztam gazdijaim egy kis csomaggal, de 3-4 nap után már tudtam mi a rendszer. Ma már tudom, hogy a lakásban nem szabad. csak kint. Imádok a szobában aludni, pihenni. Bemutattak lakótársamnak a 2 éves tengerimalacnak is, akivel jól kijövünk. A nevemen sokat gondolkodtak, mert hozzám illõ nevet kerestek, így lettem Milo. A gyerkõcöket imádom, tudom hogy nem szabad rájuk ugrálnom, csak szagolgatni. Autókázni is nagyon szeretek, nyugodtan lefekszem a hátsó ülésen és várom hova megyünk. Gazdijaim mellõl nagyon nehezen megyek el, szeretek mellettük lenni, látni õket. Jó helyre kerültem.

Köszönjük Milo-t! :)
akitty1@freemail.hu