1  |  2010. január 8., péntek

Tina története
2009. tavaszán, a menhely elõtt, a forgalmas út szélén dobtak ki egy anyakutyát három kölykével. A befogásuk nehéz és kockázatos volt. Nagyon riadtak voltak mindannyian és az autóforgalom is veszélyessé tette a helyzetet.
Az idõs kutyám elhunyta után, nagyon hiányzott egy kutya mellõlem. Természetesen csak a menhelyrõl szerettem volna választani. Középkorú kutyára gondoltam, mégis egy néhány hónapos lelki beteg kutyával mentem haza. Amikor a menhelyen szembenéztem vele a kerítésen keresztül, már eldõlt a választás.
Az elsõ hetekben minden pici eredmény a bizakodásomat erõsítette, hogy lesz még belõle vidám kutyus. Mindentõl félt, nem tudtunk az utcán sétálni, szobatisztaság nem volt és ehhez hasonló gondok. Lassan bátrabb lett a házban, elfogadott egyre több új arcot, szépen nõtt és fényesedett a szõre. Több hónap után a séta is természetessé kezdett válni, már nem kellett könyörögni, hogy kilépjen az utcára. Kutyabarátai is egyre többen lettek, aztán a póráz biztonságára sem volt szükség.
A Suttogó kutyasuliban õ lett az iskola „bohóca”, az önfeledt kergetõzés és a kedves barátkozó természete miatt.
Lassacskán alig lehet észre venni a múlt emlékeit a viselkedésén. Nagyon szeretjük egymást! Nagyon jó, hogy egymásra találtunk! Kinga, a boldog gazdi