Sikertörténeteink
Nagyon örülünk a sikeres örökbefogadásoknak!
331 | 2011. augusztus 22., hétfő
Az elmúlt hónapban örökbe fogadtunk maguktól egy zsemle színû, porcelánkopó keverék kutyát.Tádé lett a neve és nagyon jól érzi nálunk magát.
Nagyon játékos, tele van energiával és egy kicsit szeleburdi. :) Nagyon szeretjük Tádét.Megtanítottam ülni, pacsizni, feküdni és odahívni magamhoz.El sem tudom képzelni, hogy, hogy lehetett õt otthagyni a menhelyen.
Tudom nap mint nap történnek a menhelyen rossz és jó dolgok.
További sikeres munkát kívánok!
mocsonoky.zselyke@citromail.hu
Az elmúlt hónapban örökbe fogadtunk maguktól egy zsemle színû, porcelánkopó keverék kutyát.Tádé lett a neve és nagyon jól érzi nálunk magát.
Nagyon játékos, tele van energiával és egy kicsit szeleburdi. :) Nagyon szeretjük Tádét.Megtanítottam ülni, pacsizni, feküdni és odahívni magamhoz.El sem tudom képzelni, hogy, hogy lehetett õt otthagyni a menhelyen.
Tudom nap mint nap történnek a menhelyen rossz és jó dolgok.
További sikeres munkát kívánok!
mocsonoky.zselyke@citromail.hu
332 | 2011. július 22., péntek
Két hete hoztuk el önöktõl az 5341 számon nyilvántartott tacskó keverék
kan kutyust.
Az egész család kedvence lett. Nem gyõzzük a simogatást dögönyözést de õ
nem fárad, nagyon szereti. Hamar beilleszkedett szelíd és barátságos az
elsõ héten még ugatni sem hallottuk. A sétálások alatt persze
megbátorodott és fõleg a kan kutyákat megugatja. Elengedni még nem
mertük de 6 méteres pórázon sétáltatjuk.
Az elõzõ kutyánk 13 évesen ment el és ez a kiskutyus pontosan úgy néz ki
és a tulajdonságai is hasonlóak.
Köszönjük hogy megkaphattuk ezt a kutyust, aki nálunk a MOCSI nevet kapta.
További sok sikert kívánunk a munkájukhoz!
Dunaújvárosból egy kicsit messze van, de megérte elmenni ezért az aranyos kutyusért.
Tisztelettel: Wessely László és családja
wessely@hdsnet.hu
Két hete hoztuk el önöktõl az 5341 számon nyilvántartott tacskó keverék
kan kutyust.
Az egész család kedvence lett. Nem gyõzzük a simogatást dögönyözést de õ
nem fárad, nagyon szereti. Hamar beilleszkedett szelíd és barátságos az
elsõ héten még ugatni sem hallottuk. A sétálások alatt persze
megbátorodott és fõleg a kan kutyákat megugatja. Elengedni még nem
mertük de 6 méteres pórázon sétáltatjuk.
Az elõzõ kutyánk 13 évesen ment el és ez a kiskutyus pontosan úgy néz ki
és a tulajdonságai is hasonlóak.
Köszönjük hogy megkaphattuk ezt a kutyust, aki nálunk a MOCSI nevet kapta.
További sok sikert kívánunk a munkájukhoz!
Dunaújvárosból egy kicsit messze van, de megérte elmenni ezért az aranyos kutyusért.
Tisztelettel: Wessely László és családja
wessely@hdsnet.hu
További képek:
333 | 2011. július 22., péntek
Köszönjük, hogy gondoskodtatok rólunk addig is, míg új gazdijainkat meg nem
találtuk. Nagyon jól érezzük magunkat, hatalmas a kert, imádunk vigyázni a gazdikra,
meg sétálni a Dunaparton minden reggel és este is. Kezdünk kigömbölyödni, a kedvünk
is nagyon jó. Sok a dolgunk: kísérgetjük a gazdikat mindenhova, hízelgünk nekik,
megadóan tûrjük a fülvakargatást, simit.
Szeretettel gondol rátok: Linda és Buksi
cserepka@tvn.hu
Köszönjük, hogy gondoskodtatok rólunk addig is, míg új gazdijainkat meg nem
találtuk. Nagyon jól érezzük magunkat, hatalmas a kert, imádunk vigyázni a gazdikra,
meg sétálni a Dunaparton minden reggel és este is. Kezdünk kigömbölyödni, a kedvünk
is nagyon jó. Sok a dolgunk: kísérgetjük a gazdikat mindenhova, hízelgünk nekik,
megadóan tûrjük a fülvakargatást, simit.
Szeretettel gondol rátok: Linda és Buksi
cserepka@tvn.hu
További képek:
334 | 2011. július 21., csütörtök
Július 16-án volt pont 1 éve, hogy Pamacs hozzánk került az alapítványtól!
Ez alkalomból írok ismét, s nagyon jó híreket errõl a drága kis kutyusról: Pamacs kiegyensúlyozott, rendkívül nyugodt továbbra is, olyan szeretõ alázattal van irántunk, hogy azt szavakba önteni nehéz lenne.
Ezúton szeretnénk megköszönni újra és újra a menedékhely minden dolgozójának áldozatos munkáját, azt, amit ezekért a kis jószágokért tesznek!
„Õ a másik szem, mely átlát a felhõkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belõlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül õ is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, õ is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erõm teljében vagyok. Õ maga a hûség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtõl és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Õ az én kutyám.” Gene Hill
Szeretettel: T. Gabriella Bicskérõl gabteg@mailbox.hu
Július 16-án volt pont 1 éve, hogy Pamacs hozzánk került az alapítványtól!
Ez alkalomból írok ismét, s nagyon jó híreket errõl a drága kis kutyusról: Pamacs kiegyensúlyozott, rendkívül nyugodt továbbra is, olyan szeretõ alázattal van irántunk, hogy azt szavakba önteni nehéz lenne.
Ezúton szeretnénk megköszönni újra és újra a menedékhely minden dolgozójának áldozatos munkáját, azt, amit ezekért a kis jószágokért tesznek!
„Õ a másik szem, mely átlát a felhõkön, a másik fül, mely a szél zúgásán is túl hall. Egy kis rész belõlem, amely a tengerig elér. Ahogy a lábamnál pihen, amint a legkisebb mosolyomra farkcsóválással válaszol, s a fájdalmas pillantás, ha nélküle indulok el, ezerszer elmondta már, hogy egyedül értem él. Talán bele is betegszik az aggodalomba, amikor nincs velem, hogy gondoskodjon rólam. Amikor rossz vagyok, könnyen megbocsát. Amikor mérges vagyok, addig mókázik, míg meg nem nevettet. Ha boldog vagyok, örül õ is. Ha bolond vagyok, nem neheztel érte. Amikor elégedett vagyok, õ is büszke magára. Nélküle nem lennék önmagam. Vele erõm teljében vagyok. Õ maga a hûség. Általa tanultam meg, mi az odaadás. Általa ismertem meg a titkos nyugalmat és békességet. Megtanított figyelni olyan dolgokra, amelyeket korábban észre se vettem. Amikor térdemre teszi a fejét, elmúlnak az emberi fájdalmaim. Ha mellettem van, megvéd a sötétségtõl és a világ más ismeretlen dolgaitól. Megígérte, hogy várni fog rám... akármeddig... akárhol - ha szükségem lesz rá. És én tudom, hogy szükségem lesz - ahogy mindig is volt. Õ az én kutyám.” Gene Hill
Szeretettel: T. Gabriella Bicskérõl gabteg@mailbox.hu
További képek:
335 | 2011. június 28., kedd
Kedves Zöld Menedék, Nénik Bácsik!
Nagyon jó dolog történt velem, olyan, mint a mesékben szokott lenni( amikor az anyátlan-apátlan árváért eljön a királyfi fehér lovon)...............!
Ma eljött egy Nadrágos Ember (olyan, akirõl tegnap írtam a levelemben), fehér nadrágban, fehér pólóban.
Kezébe vett (alig látszottam ki belõle) és mosolyogva azt mondta: elviszlek magammal. Nálam fogsz lakni, egy kertes házban. A füves helyrõl a cicabarátodat is elviszem, õ egy beteg kislányhoz kerül.
Volt öröm! A Szoknyás Ember összeszedte a stafírungomat, és mindent odaadott, hogy otthonosan érezzem majd magamat az új helyen is: a játékegérkét, amivel olyan jókat játszottam, mint a nagy cicák, a takarómat, a kismacska tejemet, amit hol fecskendõbõl ittam, hol lefetyeltem egy befõttes üveg tetejébõl, és az összes tejport amit még nem csinált meg.
Amikor betettek egy dobozba, hívogattam Õt, jött is velem egészen az autóig, amivel jöttek értem. És közben a lelkére kötött a Nadrágosnak sok mindent, hogy jól érezzem magam majd Nála is. Az pedig csak mosolygott, mosolygott:
Gyere Kiscica-mondta- jó barátok leszünk, és akkor is szeretni foglak, ha SOKKAL NAGYOBB LESZEL, mint egy Rotring-ceuza..........
ÉS ÉN TUDOM, HOGY ÚGY IS LESZ ...............
Kedves Zöld Menedék, Nénik Bácsik!
Nagyon jó dolog történt velem, olyan, mint a mesékben szokott lenni( amikor az anyátlan-apátlan árváért eljön a királyfi fehér lovon)...............!
Ma eljött egy Nadrágos Ember (olyan, akirõl tegnap írtam a levelemben), fehér nadrágban, fehér pólóban.
Kezébe vett (alig látszottam ki belõle) és mosolyogva azt mondta: elviszlek magammal. Nálam fogsz lakni, egy kertes házban. A füves helyrõl a cicabarátodat is elviszem, õ egy beteg kislányhoz kerül.
Volt öröm! A Szoknyás Ember összeszedte a stafírungomat, és mindent odaadott, hogy otthonosan érezzem majd magamat az új helyen is: a játékegérkét, amivel olyan jókat játszottam, mint a nagy cicák, a takarómat, a kismacska tejemet, amit hol fecskendõbõl ittam, hol lefetyeltem egy befõttes üveg tetejébõl, és az összes tejport amit még nem csinált meg.
Amikor betettek egy dobozba, hívogattam Õt, jött is velem egészen az autóig, amivel jöttek értem. És közben a lelkére kötött a Nadrágosnak sok mindent, hogy jól érezzem magam majd Nála is. Az pedig csak mosolygott, mosolygott:
Gyere Kiscica-mondta- jó barátok leszünk, és akkor is szeretni foglak, ha SOKKAL NAGYOBB LESZEL, mint egy Rotring-ceuza..........
ÉS ÉN TUDOM, HOGY ÚGY IS LESZ ...............
336 | 2011. június 21., kedd
Lassan két hete fogadtuk örökbe Önöktõl a mára már Mazsola névre hallgató, akkor kb. 4-5 hónapos, kedves és nagyon félénk tricolor szuka kutyát, akit május végén testvérével együtt fogtak be.
Hálásan köszönjük, hogy vigyáztak erre a csöppségre, hogy a lázas betegségekor gondosan ápolták, hogy Önöknek hála nem pusztult el, és így örökbe fogadhattuk.
Az elsõ két-három nap nagyon félénken telt, ahova letettük, ott elfeküdt, elaludt, nem mert a lakásban sehova se menni, sétáknál pedig éppen ellenkezõleg (ugrál, szaladgál, kölyökhöz méltóan rosszalkodik), mintha két külön kutya lett volna. De szép lassan felbátorodott, most már az egyetlen hely, ahova még nem mer bemenni - nagyon jó érzékkel -, a konyha :) Nagyon okos, és hálás, az elsõ nap megtanulta a nevét, a második-harmadik nap óta hallgat is rá, behívásnál elsõ szóra szalad hozzánk. Arról nem is beszélve, hogy szobatiszta, így a többi gazdi borzasztóan irigykedik ránk, hisz általában 6-8 hónapba is beletelik, mire egy kutya 80%-os biztonsággal szobatisztává válik, Mazsinak pedig az elsõ naptól kezdve természetes, kérni se kellett.
Sikerült 1,5 kg-ot magára szednie, így a kezdeti lesoványodott alkatát elfeledve, gyönyörû, egészséges, formás kölyökként szaladgál, bõre is rendbe jött, a korpának már nyoma sincs.
Sõt, már azt is megmutatta, hogy ennek a kis szende, szelíd, félénk csöppségnek, aki idegen helyen a falra tapadva lassú, remegõ léptekkel hajlandó csak közlekedni, hangja is van, nem is akármilyen. Eleinte csak álmában ugatott és keservesen nyüszített - biztos a régi rossz emlékek :( -, de mára már néhány kutyát és gyanús embereket is megmorog, megugat. Sõt, tegnap végre nemcsak a lábunk között kuporogva tûrte a többi kutya játékra hívási próbálkozásait, hanem õ provokálta ki.
Az elsõ kombinált oltásra pénteken megyünk, majd két hét múlva ezt megismételjük, és az után sor fog kerülni az ivartalanításra, addig is küldünk pár friss képet Mazsiról a futtatóban, aztán majd a késõbbiekben megmutatjuk, milyen szépen fejlõdik és növöget, ha rajtunk múlik boldogan és egészségesen :)
További sok sikert Önöknek a mûködésben, kevesebb kóbor kutyát és több befogadó gazdit kívánunk!
Üdvözlettel: Gabi és Zoli
(Nem láttuk a testvérét most a honlapjukon, reméljük õt is örökbe fogadták, nagyon sajnáltuk, hogy lakásban lakunk és õt nem hozhattuk magunkkal, fantasztikus kutyának tûnt, mint a többiek a menhelyen).
Lassan két hete fogadtuk örökbe Önöktõl a mára már Mazsola névre hallgató, akkor kb. 4-5 hónapos, kedves és nagyon félénk tricolor szuka kutyát, akit május végén testvérével együtt fogtak be.
Hálásan köszönjük, hogy vigyáztak erre a csöppségre, hogy a lázas betegségekor gondosan ápolták, hogy Önöknek hála nem pusztult el, és így örökbe fogadhattuk.
Az elsõ két-három nap nagyon félénken telt, ahova letettük, ott elfeküdt, elaludt, nem mert a lakásban sehova se menni, sétáknál pedig éppen ellenkezõleg (ugrál, szaladgál, kölyökhöz méltóan rosszalkodik), mintha két külön kutya lett volna. De szép lassan felbátorodott, most már az egyetlen hely, ahova még nem mer bemenni - nagyon jó érzékkel -, a konyha :) Nagyon okos, és hálás, az elsõ nap megtanulta a nevét, a második-harmadik nap óta hallgat is rá, behívásnál elsõ szóra szalad hozzánk. Arról nem is beszélve, hogy szobatiszta, így a többi gazdi borzasztóan irigykedik ránk, hisz általában 6-8 hónapba is beletelik, mire egy kutya 80%-os biztonsággal szobatisztává válik, Mazsinak pedig az elsõ naptól kezdve természetes, kérni se kellett.
Sikerült 1,5 kg-ot magára szednie, így a kezdeti lesoványodott alkatát elfeledve, gyönyörû, egészséges, formás kölyökként szaladgál, bõre is rendbe jött, a korpának már nyoma sincs.
Sõt, már azt is megmutatta, hogy ennek a kis szende, szelíd, félénk csöppségnek, aki idegen helyen a falra tapadva lassú, remegõ léptekkel hajlandó csak közlekedni, hangja is van, nem is akármilyen. Eleinte csak álmában ugatott és keservesen nyüszített - biztos a régi rossz emlékek :( -, de mára már néhány kutyát és gyanús embereket is megmorog, megugat. Sõt, tegnap végre nemcsak a lábunk között kuporogva tûrte a többi kutya játékra hívási próbálkozásait, hanem õ provokálta ki.
Az elsõ kombinált oltásra pénteken megyünk, majd két hét múlva ezt megismételjük, és az után sor fog kerülni az ivartalanításra, addig is küldünk pár friss képet Mazsiról a futtatóban, aztán majd a késõbbiekben megmutatjuk, milyen szépen fejlõdik és növöget, ha rajtunk múlik boldogan és egészségesen :)
További sok sikert Önöknek a mûködésben, kevesebb kóbor kutyát és több befogadó gazdit kívánunk!
Üdvözlettel: Gabi és Zoli
(Nem láttuk a testvérét most a honlapjukon, reméljük õt is örökbe fogadták, nagyon sajnáltuk, hogy lakásban lakunk és õt nem hozhattuk magunkkal, fantasztikus kutyának tûnt, mint a többiek a menhelyen).
További képek:
337 | 2011. május 30., hétfő
Két és fél hónapja hoztunk el Önöktõl egy két kilós, pihe-puha,
megszeppent kis szõrgombócot. Az apró fekete kiskutyus, Samu a
hátizsákomban vonatozott velem haza új otthonába, Szlovákiába.
Szállító eszközét azonban egy-kettõ kinõtte, így kénytelen pórázon
közlekedni, ami elég jól megy neki, ha nem találkozunk séta közben
gyerekekkel - akkor ugyanis nem lehet õt onnan elhúzni...
Samu nemrégiben túlesett a sérvmûtéten, kezelték bélfertõzésre is,
mára azonban teljesen egészséges, boldog életet él. Áldozatai közt
szerepel néhány papucs, zokni, takaró és plüss állat, hiszen imád
rágni. Szereti még a nagy sétákat, a teniszlabdákat és a végtelen
falatozásokat. Õ lett a család kedvence. Kíváncsian várjuk, növésben
mikor áll meg, és mire is fog hasonlítani, egyelõre úgy tûnik,
labrador keverék :)
Végezetül pedig szeretném megköszönni áldozatos munkájukat és azt,
hogy elhozhattam Önöktõl Samut. Több menhelyen is megfordultam már,
ott azonban az örökbefogadás lehetetlennek bizonyult a külföldi lakcím
miatt. Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy aki nem akar kutyát
tenyészteni, s csupán házi kedvencre vágyik, az látogasson el a váci
menhelyre, nem fog csalódni. Ezek a kis kidobott jószágok a
leghálásabb, legokosabb kutyusok!
litomericky.anita@gmail.com
Két és fél hónapja hoztunk el Önöktõl egy két kilós, pihe-puha,
megszeppent kis szõrgombócot. Az apró fekete kiskutyus, Samu a
hátizsákomban vonatozott velem haza új otthonába, Szlovákiába.
Szállító eszközét azonban egy-kettõ kinõtte, így kénytelen pórázon
közlekedni, ami elég jól megy neki, ha nem találkozunk séta közben
gyerekekkel - akkor ugyanis nem lehet õt onnan elhúzni...
Samu nemrégiben túlesett a sérvmûtéten, kezelték bélfertõzésre is,
mára azonban teljesen egészséges, boldog életet él. Áldozatai közt
szerepel néhány papucs, zokni, takaró és plüss állat, hiszen imád
rágni. Szereti még a nagy sétákat, a teniszlabdákat és a végtelen
falatozásokat. Õ lett a család kedvence. Kíváncsian várjuk, növésben
mikor áll meg, és mire is fog hasonlítani, egyelõre úgy tûnik,
labrador keverék :)
Végezetül pedig szeretném megköszönni áldozatos munkájukat és azt,
hogy elhozhattam Önöktõl Samut. Több menhelyen is megfordultam már,
ott azonban az örökbefogadás lehetetlennek bizonyult a külföldi lakcím
miatt. Szeretnék mindenkit arra bíztatni, hogy aki nem akar kutyát
tenyészteni, s csupán házi kedvencre vágyik, az látogasson el a váci
menhelyre, nem fog csalódni. Ezek a kis kidobott jószágok a
leghálásabb, legokosabb kutyusok!
litomericky.anita@gmail.com
További képek:
338 | 2011. május 26., csütörtök
Szeretnénk visszajelzést küldeni a tõletek hozott, egykor 4946 számon nyílvántartott kutyusról. Nálunk a Zizi nevet nyerte el. 3 hete túlesett az ivartalanításon is, már teljesen gyógyultan folytatja a garázdálkodást.
A képeken a bal oldalon látható csíkos ebrõl van szó, legjobb barátja a jobb oldali (szintén menhelyszökevény) Teca nevû Mudi. Játszóterük a tanyánk udvara, nincsenek bezárva. Eddig minden rendben van vele, macskákkal is remekül kijön, a kutyasuliban õ a terápiás kutya annyira nyugodt és barátságos.
Reméljük egészséges és boldog élete lesz, rajtunk talán nem fog múlni!
Üdvözlettel: Valter Róbert
Robert.Valter@itron.com
Szeretnénk visszajelzést küldeni a tõletek hozott, egykor 4946 számon nyílvántartott kutyusról. Nálunk a Zizi nevet nyerte el. 3 hete túlesett az ivartalanításon is, már teljesen gyógyultan folytatja a garázdálkodást.
A képeken a bal oldalon látható csíkos ebrõl van szó, legjobb barátja a jobb oldali (szintén menhelyszökevény) Teca nevû Mudi. Játszóterük a tanyánk udvara, nincsenek bezárva. Eddig minden rendben van vele, macskákkal is remekül kijön, a kutyasuliban õ a terápiás kutya annyira nyugodt és barátságos.
Reméljük egészséges és boldog élete lesz, rajtunk talán nem fog múlni!
Üdvözlettel: Valter Róbert
Robert.Valter@itron.com
339 | 2011. április 18., hétfő
Az év elején hoztunk el egy kiskutyát Önöktõl, január végén már írtam is róla egy kis beszámolót, kint is van a Sikertörténtek között.
Azóta Liza sokat nõtt, okosodott. Hétvégénként a Népszigeti kutyaiskolába jár, kutyaoviba, már nagycsoportos.
Rettenetesen szeret ott a többi kutyával játszani, minden alkalommal végkimerülésig hancúrozza, birkózza magát.
Nagyon kedves, hozzáértõ kiképzõk vannak ott, minden kutyásnak csak ajánlani tudom. A kiskutyák az oviban elsõsorban játszanak, szocializálódnak a többi kutyához, de azért persze gyakorlatok is vannak, illetve nagyon sokat segítenek a gazdiknak szakértõ tanácsokkal.
A harmadik képen Liza 11.01-én,amin – remélem – jól látható, hogy milyen önbizalommal teli és boldog kutyus lett belõle.
És az aktuális jó hír: a múlt hét végén sikeresen letette elsõ szintû engedelmességi vizsgáját is, szóval mostmár papírja is van róla, hogy ügyes és okos kutyusJ
Üdvözlettel:
Száraz Miklós
Az év elején hoztunk el egy kiskutyát Önöktõl, január végén már írtam is róla egy kis beszámolót, kint is van a Sikertörténtek között.
Azóta Liza sokat nõtt, okosodott. Hétvégénként a Népszigeti kutyaiskolába jár, kutyaoviba, már nagycsoportos.
Rettenetesen szeret ott a többi kutyával játszani, minden alkalommal végkimerülésig hancúrozza, birkózza magát.
Nagyon kedves, hozzáértõ kiképzõk vannak ott, minden kutyásnak csak ajánlani tudom. A kiskutyák az oviban elsõsorban játszanak, szocializálódnak a többi kutyához, de azért persze gyakorlatok is vannak, illetve nagyon sokat segítenek a gazdiknak szakértõ tanácsokkal.
A harmadik képen Liza 11.01-én,amin – remélem – jól látható, hogy milyen önbizalommal teli és boldog kutyus lett belõle.
És az aktuális jó hír: a múlt hét végén sikeresen letette elsõ szintû engedelmességi vizsgáját is, szóval mostmár papírja is van róla, hogy ügyes és okos kutyusJ
Üdvözlettel:
Száraz Miklós
További képek:
340 | 2011. március 27., vasárnap
2010.12.16-án jöttem el Tõletek, akkor még Ziziként, most már Lili vagyok, küldök pár fotót magamról, mert megjavították a fülem, bibííííí!
A beilleszkedésemrõl majd késõbb írok, sok boldogságot kívánok Nektek, és a többi kutyusnak.
Üdv:Lili
Radics Diána
Diana.Radics@posta.hu
2010.12.16-án jöttem el Tõletek, akkor még Ziziként, most már Lili vagyok, küldök pár fotót magamról, mert megjavították a fülem, bibííííí!
A beilleszkedésemrõl majd késõbb írok, sok boldogságot kívánok Nektek, és a többi kutyusnak.
Üdv:Lili
Radics Diána
Diana.Radics@posta.hu
További képek:
341 | 2011. március 1., kedd
Két hete került hozzánk "Lütyõ" , gondoltam írok róla pár sort hátha érdekel beneteket.
Lütyõ nálunk a Bella nevet kapta, most már hallgat is rá. Berci kutyánk rögtön befogadta 3 napig folyton kísérgette. Sokat játszanak együtt és a gyerekekkel is. Sajna a tápot nem szívesen eszi inkább a házikosztot igényli. Varratait állatorvos szedte ki és megkapta a kombinált oltást is.
Nagyon vidám kutyus. A kaput még bátortalanul nyitjuk , volt hogy kiment de hála az égnek nem tartottak a sétái sokáig , hívásra visszatalált.
Sziasztok Dülkné Zsuzsi
dulk@ktvzirc.hu
Két hete került hozzánk "Lütyõ" , gondoltam írok róla pár sort hátha érdekel beneteket.
Lütyõ nálunk a Bella nevet kapta, most már hallgat is rá. Berci kutyánk rögtön befogadta 3 napig folyton kísérgette. Sokat játszanak együtt és a gyerekekkel is. Sajna a tápot nem szívesen eszi inkább a házikosztot igényli. Varratait állatorvos szedte ki és megkapta a kombinált oltást is.
Nagyon vidám kutyus. A kaput még bátortalanul nyitjuk , volt hogy kiment de hála az égnek nem tartottak a sétái sokáig , hívásra visszatalált.
Sziasztok Dülkné Zsuzsi
dulk@ktvzirc.hu
További képek:
342 | 2011. február 24., csütörtök
Eni a „mini dalmata” balesetes kutyusként került hozzátok, elütötte egy autó, a bordái valamint az állkapcsa sérült meg, ennek mára már szinte nyoma sincsen. 5 éve él velünk, tündéi kis bújós, simogatni való kutyus. Egyedül nagyon unatkozott, így társat is kapott Tigi személyében, aki testvéreivel együtt kölyökként került be a menhelyre. Mostanra komoly felnõtt, házõrzõ kutya, akit sikerült Enivel együtt elkénytetnünk.
Remélem a képek alapján mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy Nálatok keressenek maguknak szeretnivaló házi kedvencet!
Köszönjük Nektek ezt a két imádnivaló rosszaságot!
Peti és Eszti
jonas.eszter@dunaweb.hu
Eni a „mini dalmata” balesetes kutyusként került hozzátok, elütötte egy autó, a bordái valamint az állkapcsa sérült meg, ennek mára már szinte nyoma sincsen. 5 éve él velünk, tündéi kis bújós, simogatni való kutyus. Egyedül nagyon unatkozott, így társat is kapott Tigi személyében, aki testvéreivel együtt kölyökként került be a menhelyre. Mostanra komoly felnõtt, házõrzõ kutya, akit sikerült Enivel együtt elkénytetnünk.
Remélem a képek alapján mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy Nálatok keressenek maguknak szeretnivaló házi kedvencet!
Köszönjük Nektek ezt a két imádnivaló rosszaságot!
Peti és Eszti
jonas.eszter@dunaweb.hu
További képek:
343 | 2011. február 16., szerda
Nem tudom, hogy megy ez, emlékeztek-e még a Nellykére, olyan sok kutya megfordul nálatok, de gondoltam küldök róla néhány képet.
Jól van, nagyon engedelmes(teljesen magától), kijön a macskámmal, nagyon bújós. Imád rohangálni bárhol, viszont más kutyákkal nem nagyon barátkozik. Imád utazni kocsival vagy busszal, mind1 neki.nem nagyon ugatós, viszont az ajtókilincseket elõszeretettel nyitogatja.
De el nem szökne semmi pénzért, még csak le robbantani se lehet a nyakamról:) Póráznékül jön ahol csak lehetséges. Hízott kicsit mióta itt van, kétszer volt bélfertõzése, mert sokmindent össze eszik az utcán, de kapott szájkosarat, és nevelés alatt áll:)
üdv: Réka
jolinar01@freemail.hu
Nem tudom, hogy megy ez, emlékeztek-e még a Nellykére, olyan sok kutya megfordul nálatok, de gondoltam küldök róla néhány képet.
Jól van, nagyon engedelmes(teljesen magától), kijön a macskámmal, nagyon bújós. Imád rohangálni bárhol, viszont más kutyákkal nem nagyon barátkozik. Imád utazni kocsival vagy busszal, mind1 neki.nem nagyon ugatós, viszont az ajtókilincseket elõszeretettel nyitogatja.
De el nem szökne semmi pénzért, még csak le robbantani se lehet a nyakamról:) Póráznékül jön ahol csak lehetséges. Hízott kicsit mióta itt van, kétszer volt bélfertõzése, mert sokmindent össze eszik az utcán, de kapott szájkosarat, és nevelés alatt áll:)
üdv: Réka
jolinar01@freemail.hu
További képek:
344 | 2011. január 20., csütörtök
Nekünk december elején elpusztult az öreg (15 éves) kutyánk. Régóta nagyon beteg volt, és már nem lehetett mit tenni: olyan szenvedései voltak, hogy muszáj volt elaltatni. Nagy bánat volt az egész családnak, majd pár hét után elkezdtünk új kutyus után nézni. Az fix elhatározás volt, hogy menhelyrõl hozunk ki kutyát, hogy legalább egynek tudjuk jobbá tenni a sorsát a sok rossz sorsú kutya közül. Lányom hosszas keresés után a Neten a váci kutyamenhelyen lévõ egyik kutyusba szeretett bele.
3 hete hoztuk el Önöktõl ezt a kb. 3 hónapos kiskutyát. Akkor 2 testvérével együtt várták gazdájukat, ha jól emlékszem, valamikor decemberben otthagyták a menhely elõtt õket.
A kutyus a Liza nevet kapta, hihetetlenül kedves, okos és barátságos. Bár kertes házban lakunk, Liza bent lakik a lakásban, elsõ pillanattól kezdve igyekszik szobatisztának lenni, éjszaka alszik – szóval nagyon jó kiskutya.
Azért küldöm ezt a levelet, mert biztosan örülnek, ha hírt kapnak arról, hova kerültek, hogy vannak a kutyák, akiknek sikerült gazdát találniuk.
El szeretném mondani, hogy a menhely munkatársai nagyon kedvesek voltak velünk, és ami sokkal fontosabb: lehetett látni, hogy nagy szeretettel igyekeznek az ott levõ kutyusokkal is törõdni, és nem kenyérkeresetnek, hanem hivatásnak tartják, amit csinálnak. (persze gondolom, kenyérkeresetnek ez nem is valami fényes L). A kutyust oltási könyvvel, beültetett chippel, és egy kis ajándékkal együtt kaptuk meg: LE A KALAPPAL!!!
Kolleganõje kicsit szabadkozva mondta, hogy az oltás, chip költségét ki kell fizetni. Ahogy írtam, nekünk ez elõtt is volt kutyánk, tisztában vagyok az állatorvosi költségekkel, szóval azt kell mondjam, hogy ez igazán minimális díj, csodálom, hogy a költségeiket fedezi.
Nagyon köszönjük áldozatos munkájukat, amivel segítenek a rossz sorsú kutyákon, és aminek köszönhetõen mi egy ilyen remek kiskutya boldog gazdái lehetünk!
Tisztelettel: Száraz Miklós
Remélem, a testvéreinek is sikerült gazdát talán!
Nekünk december elején elpusztult az öreg (15 éves) kutyánk. Régóta nagyon beteg volt, és már nem lehetett mit tenni: olyan szenvedései voltak, hogy muszáj volt elaltatni. Nagy bánat volt az egész családnak, majd pár hét után elkezdtünk új kutyus után nézni. Az fix elhatározás volt, hogy menhelyrõl hozunk ki kutyát, hogy legalább egynek tudjuk jobbá tenni a sorsát a sok rossz sorsú kutya közül. Lányom hosszas keresés után a Neten a váci kutyamenhelyen lévõ egyik kutyusba szeretett bele.
3 hete hoztuk el Önöktõl ezt a kb. 3 hónapos kiskutyát. Akkor 2 testvérével együtt várták gazdájukat, ha jól emlékszem, valamikor decemberben otthagyták a menhely elõtt õket.
A kutyus a Liza nevet kapta, hihetetlenül kedves, okos és barátságos. Bár kertes házban lakunk, Liza bent lakik a lakásban, elsõ pillanattól kezdve igyekszik szobatisztának lenni, éjszaka alszik – szóval nagyon jó kiskutya.
Azért küldöm ezt a levelet, mert biztosan örülnek, ha hírt kapnak arról, hova kerültek, hogy vannak a kutyák, akiknek sikerült gazdát találniuk.
El szeretném mondani, hogy a menhely munkatársai nagyon kedvesek voltak velünk, és ami sokkal fontosabb: lehetett látni, hogy nagy szeretettel igyekeznek az ott levõ kutyusokkal is törõdni, és nem kenyérkeresetnek, hanem hivatásnak tartják, amit csinálnak. (persze gondolom, kenyérkeresetnek ez nem is valami fényes L). A kutyust oltási könyvvel, beültetett chippel, és egy kis ajándékkal együtt kaptuk meg: LE A KALAPPAL!!!
Kolleganõje kicsit szabadkozva mondta, hogy az oltás, chip költségét ki kell fizetni. Ahogy írtam, nekünk ez elõtt is volt kutyánk, tisztában vagyok az állatorvosi költségekkel, szóval azt kell mondjam, hogy ez igazán minimális díj, csodálom, hogy a költségeiket fedezi.
Nagyon köszönjük áldozatos munkájukat, amivel segítenek a rossz sorsú kutyákon, és aminek köszönhetõen mi egy ilyen remek kiskutya boldog gazdái lehetünk!
Tisztelettel: Száraz Miklós
Remélem, a testvéreinek is sikerült gazdát talán!
További képek:
345 | 2011. január 14., péntek
Sziasztok!
Tavaly, egy borongós februári napon egy lavórban próbáltam aludni Nálatok, de egyszer csak valami nagy ricsaj tört ki. Jött egy szõrös ember.
Betettetek minket egy autóba, elmentünk dokihoz, ahol levágták a körmömet... majd elvonatoztunk valahová.
Eleinte féltem, idegen volt minden, a hangok, a szagok, a fények. Új nevet is kaptam, a régi nevem Berci volt, ma már akkor kell visszamennem, ha azt kiabálják, hogy Norton! A teljes nevem Norton Commander Bertalan.
Lassan hozzászoktam, megértettem, hogy ez lesz az új nevem, otthonom és családom,megértettem a szabályokat is, és a gazdiék is megértették a szabályokat.
Voltunk kutyaiskolában, sokat tanultam a gazdijaimról és a nagyobb kutyákról.
Ma már ágyban alszom a gazdiékkal, a Tabánban és a budai várban sétálok, kergetõzöm (elõszeretettel vizslákkal), este pedig együtt nézzük a tévét vacsora után.
Jól érzem magam, egészséges vagyok, nagyon-nagyon szeretnek és én is szeretem õket.
Küldök néhány képet is.
Nagyon szépen köszönjük, hogy abban a 8 hónapban amíg Nálatok voltam jól bántatok velem és vigyáztatok rám!
Szeretettel,Norton
kingaolh@googlemail.com
Sziasztok!
Tavaly, egy borongós februári napon egy lavórban próbáltam aludni Nálatok, de egyszer csak valami nagy ricsaj tört ki. Jött egy szõrös ember.
Betettetek minket egy autóba, elmentünk dokihoz, ahol levágták a körmömet... majd elvonatoztunk valahová.
Eleinte féltem, idegen volt minden, a hangok, a szagok, a fények. Új nevet is kaptam, a régi nevem Berci volt, ma már akkor kell visszamennem, ha azt kiabálják, hogy Norton! A teljes nevem Norton Commander Bertalan.
Lassan hozzászoktam, megértettem, hogy ez lesz az új nevem, otthonom és családom,megértettem a szabályokat is, és a gazdiék is megértették a szabályokat.
Voltunk kutyaiskolában, sokat tanultam a gazdijaimról és a nagyobb kutyákról.
Ma már ágyban alszom a gazdiékkal, a Tabánban és a budai várban sétálok, kergetõzöm (elõszeretettel vizslákkal), este pedig együtt nézzük a tévét vacsora után.
Jól érzem magam, egészséges vagyok, nagyon-nagyon szeretnek és én is szeretem õket.
Küldök néhány képet is.
Nagyon szépen köszönjük, hogy abban a 8 hónapban amíg Nálatok voltam jól bántatok velem és vigyáztatok rám!
Szeretettel,Norton
kingaolh@googlemail.com
További képek:
346 | 2011. január 6., csütörtök
Sziasztok:)) Vanda kutyus megkapta az oltásait persze van még:) Kicsit még mindig köhög mióta elhoztuk orvosnál voltunk mondták hogy légcsõhurut lándzsás útifüvet kapott és azt szedi... másik kutyussal nagyjából megvannak néha van 1kis nézeteltérésük de azért megoldják:)
Sokan mondják hogy staffordshire terrier:) ivartalanítást már beszéltük az orvossal:) azért boldog vagyok hogy van Õ is:) csak olyan mozgásigénye van... és félõs is... de nem tudom mért sem az emberekkel sem az állatokkal szemben nem túl bátor inkább elfut elõlük:( kutyasuliba is visszük majd késõbb hogy szokja:) majd ha nagyobb lesz írok még:) sziasztok:)
dona05@freemail.hu
Sziasztok:)) Vanda kutyus megkapta az oltásait persze van még:) Kicsit még mindig köhög mióta elhoztuk orvosnál voltunk mondták hogy légcsõhurut lándzsás útifüvet kapott és azt szedi... másik kutyussal nagyjából megvannak néha van 1kis nézeteltérésük de azért megoldják:)
Sokan mondják hogy staffordshire terrier:) ivartalanítást már beszéltük az orvossal:) azért boldog vagyok hogy van Õ is:) csak olyan mozgásigénye van... és félõs is... de nem tudom mért sem az emberekkel sem az állatokkal szemben nem túl bátor inkább elfut elõlük:( kutyasuliba is visszük majd késõbb hogy szokja:) majd ha nagyobb lesz írok még:) sziasztok:)
dona05@freemail.hu
347 | 2011. január 2., vasárnap
Ezekkel a képekkel kívánunk Zsuzsival együtt Boldog Uj Évet,és erõt a jövõ évre Önöknek.Zsuzsi megnõtt,most kb 7 hónapos,nagyon okos kutya,és nagyon szeretik egymast a berni pásztorral.A nagy hidegre való tekintettel egy pár éjszaka bent alszik,egyébként kerti kutyus lett.
Most is csudaszép a pofija,sok örömünk van benne,fõleg a másik kutyánknak más azóta az élete.A kertünkrõl ne beszéljünk,mert az szinte megsemmisült,tavasszal valahogy rendbehozzuk,tudniillik Zsuzsi ásó kutya....;)
Nagyon jol választottunk,hála Önöknek Zsuzsiért!!!
Üdv.és B.U.É.K!!:
Selmeczi család
s.biro.agi@gmail.com
Ezekkel a képekkel kívánunk Zsuzsival együtt Boldog Uj Évet,és erõt a jövõ évre Önöknek.Zsuzsi megnõtt,most kb 7 hónapos,nagyon okos kutya,és nagyon szeretik egymast a berni pásztorral.A nagy hidegre való tekintettel egy pár éjszaka bent alszik,egyébként kerti kutyus lett.
Most is csudaszép a pofija,sok örömünk van benne,fõleg a másik kutyánknak más azóta az élete.A kertünkrõl ne beszéljünk,mert az szinte megsemmisült,tavasszal valahogy rendbehozzuk,tudniillik Zsuzsi ásó kutya....;)
Nagyon jol választottunk,hála Önöknek Zsuzsiért!!!
Üdv.és B.U.É.K!!:
Selmeczi család
s.biro.agi@gmail.com
További képek:
348 | 2010. december 27., hétfő
Novemberben már nem tudtunk tovább várni, úgy éreztük gyerekeink elég nagyok már (másfél és három évesen...:)), hogy kutyával bõvítsük családunkat. Interneten böngésztem a menhelyek lakói között, amikor megláttam egy tünemény kis zsemle színû szõrgombócot, a kilenc hónapos (késõbb kapott nevén) Rézit. Barátainkkal a napokban beszélgettünk arról, hogy - bár a "para" jelenségekben nem hiszek - mégis csak átjöhet valamilyen pozitív energia a fotókon keresztül, hiszen egyértelmûen csak és kizárólag õt választottam, és személyes találkozásunk csak megerõsített döntésemben.
Már a haza úton kiderült, nem lesz semmi gond: kedves barátunk ölében nyugodtan ült, érdeklõdve nézegetett ki az ablakon. A pórázzal sem volt gondja, bár cikk-cakkos közlekedésébõl ítélve nem sokszor használta korábban...:) Az emberekkel kezdettõl fogva nagyon kedves, kicsit alázatos (ez már sokat javult), a kutyáktól azonban nagyon félt. Az ötödik kerületi kutya-kommuna azonnal szívébe zárta, és a kedvesség hamar meghozta gyümölcsét: ma már bátran hancúrozik bármely termetû kutyával! Nem kellett több, mint egy hét és szobatisztává vált, és minden mást is ugyanilyen sebességgel tanul (ezt pedig nem gyõzöm jutalomfalatokkal honorálni). Nagyon igyekszik a kedvünkbe járni, az elsõ "hangosabb" szóra megérti, hogy mit nem szabad, és nem is próbálkozik újra. A parkban póráz nélkül futkos, elsõ hívásra odajön (nincs nála szófogadóbb kutya téren - irigykedik is a többi gazdi...). Ha kicsit jobbra fordul az idõ, megyünk kutyasuliba is.
A gyerekekkel nagyon szeretik egymást. Lenyûgöz az õ viselkedésük is: se Léna, se Szása nem nyaggatja Rézit, de szívesen futkosnak körbe-körbe a lakásban. Szása (aki 3 éves) büszkén viszi pórázon az utcán, Rézi pedig szófogadóan megy mellette.
Szegény kutyus nagyon nehezen gyógyult ki a kennelköhögésbõl, de mára jól van, ünnepek után megkapja az oltásait, és legkésõbb tavasszal ivartalanítjuk is. Amikor az állatorvos röntgen felvétellel akart megbizonyosodni arról, hogy Rézinek nincs régebbi tüdõbetegsége, kiderült, hogy két légpuska golyó is van benne. Meglepõ, hogy ennek ellenére ennyire nyugodt (semmilyen zaj nem ijeszti meg) és emberszeretõ.
Karácsonykor a teljes család megismerhette õt, és mindenkit lenyûgöz az értelmes kis buksija és kedves viselkedése!
Nagyon köszönöm a Zöld Menedéknek, hogy megmentették õt nekünk! Köszönöm azt az áldozatos és lelkiismeretes munkát, amit nap, mint nap ezekért a kutyákért tesznek! Teljes szívembõl mondom, hogy nincs az a kutya, amelyik jobb választás lett volna Rézinél. És láthatóan õ is nagyon elégedett velünk! :)
Üdvözlettel, Nikoletti Petra és a család
nikoletti.petra@gmail.com
Novemberben már nem tudtunk tovább várni, úgy éreztük gyerekeink elég nagyok már (másfél és három évesen...:)), hogy kutyával bõvítsük családunkat. Interneten böngésztem a menhelyek lakói között, amikor megláttam egy tünemény kis zsemle színû szõrgombócot, a kilenc hónapos (késõbb kapott nevén) Rézit. Barátainkkal a napokban beszélgettünk arról, hogy - bár a "para" jelenségekben nem hiszek - mégis csak átjöhet valamilyen pozitív energia a fotókon keresztül, hiszen egyértelmûen csak és kizárólag õt választottam, és személyes találkozásunk csak megerõsített döntésemben.
Már a haza úton kiderült, nem lesz semmi gond: kedves barátunk ölében nyugodtan ült, érdeklõdve nézegetett ki az ablakon. A pórázzal sem volt gondja, bár cikk-cakkos közlekedésébõl ítélve nem sokszor használta korábban...:) Az emberekkel kezdettõl fogva nagyon kedves, kicsit alázatos (ez már sokat javult), a kutyáktól azonban nagyon félt. Az ötödik kerületi kutya-kommuna azonnal szívébe zárta, és a kedvesség hamar meghozta gyümölcsét: ma már bátran hancúrozik bármely termetû kutyával! Nem kellett több, mint egy hét és szobatisztává vált, és minden mást is ugyanilyen sebességgel tanul (ezt pedig nem gyõzöm jutalomfalatokkal honorálni). Nagyon igyekszik a kedvünkbe járni, az elsõ "hangosabb" szóra megérti, hogy mit nem szabad, és nem is próbálkozik újra. A parkban póráz nélkül futkos, elsõ hívásra odajön (nincs nála szófogadóbb kutya téren - irigykedik is a többi gazdi...). Ha kicsit jobbra fordul az idõ, megyünk kutyasuliba is.
A gyerekekkel nagyon szeretik egymást. Lenyûgöz az õ viselkedésük is: se Léna, se Szása nem nyaggatja Rézit, de szívesen futkosnak körbe-körbe a lakásban. Szása (aki 3 éves) büszkén viszi pórázon az utcán, Rézi pedig szófogadóan megy mellette.
Szegény kutyus nagyon nehezen gyógyult ki a kennelköhögésbõl, de mára jól van, ünnepek után megkapja az oltásait, és legkésõbb tavasszal ivartalanítjuk is. Amikor az állatorvos röntgen felvétellel akart megbizonyosodni arról, hogy Rézinek nincs régebbi tüdõbetegsége, kiderült, hogy két légpuska golyó is van benne. Meglepõ, hogy ennek ellenére ennyire nyugodt (semmilyen zaj nem ijeszti meg) és emberszeretõ.
Karácsonykor a teljes család megismerhette õt, és mindenkit lenyûgöz az értelmes kis buksija és kedves viselkedése!
Nagyon köszönöm a Zöld Menedéknek, hogy megmentették õt nekünk! Köszönöm azt az áldozatos és lelkiismeretes munkát, amit nap, mint nap ezekért a kutyákért tesznek! Teljes szívembõl mondom, hogy nincs az a kutya, amelyik jobb választás lett volna Rézinél. És láthatóan õ is nagyon elégedett velünk! :)
Üdvözlettel, Nikoletti Petra és a család
nikoletti.petra@gmail.com
További képek:
349 | 2010. december 27., hétfő
2010 szeptember 14-én hoztuk el a Mary nevû németjuhász kutyát, hát elég rossz bõrben volt szegény, de mostanra így néz ki. Gyönyörûen kikerekedett, s rendesen õrzi a házat és ugat. Az elõzõ gazdája azt mondta, hogy azért vitte vissza, mert nem ugatott. A lehetõ legaranyosabb kutya lett belõle, borzalmasan játékos, még mindig csattogtat a szájával, tényleg az elsõ két hónapban nem ugatott, csak csattogott.
A Mary név helyett õ választotta magának a JENNY nevet, s erre nagyon hallgat, ez tetszett neki a legjobban. Boldog kutya lett belõle, remélem még sok kutyának lesz boldog élete.
Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Újévet kívánunk Önnek és a Zöld Menedék Állatvédõ Alapítvány minden dolgozójának.
Csaboda Ferencné
Dunakeszi
Ferencne.csaboda@elmu.hu
2010 szeptember 14-én hoztuk el a Mary nevû németjuhász kutyát, hát elég rossz bõrben volt szegény, de mostanra így néz ki. Gyönyörûen kikerekedett, s rendesen õrzi a házat és ugat. Az elõzõ gazdája azt mondta, hogy azért vitte vissza, mert nem ugatott. A lehetõ legaranyosabb kutya lett belõle, borzalmasan játékos, még mindig csattogtat a szájával, tényleg az elsõ két hónapban nem ugatott, csak csattogott.
A Mary név helyett õ választotta magának a JENNY nevet, s erre nagyon hallgat, ez tetszett neki a legjobban. Boldog kutya lett belõle, remélem még sok kutyának lesz boldog élete.
Nagyon Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag Újévet kívánunk Önnek és a Zöld Menedék Állatvédõ Alapítvány minden dolgozójának.
Csaboda Ferencné
Dunakeszi
Ferencne.csaboda@elmu.hu
További képek:
350 | 2010. december 22., szerda
Közeleg a karácsony, s rengeteget jut eszünkbe a váci menhely, ahonnan idén júliusban Pamacsot elhoztuk.
Pamacs Bicskére került, s azóta teljes az életünk!
Azóta nagy-nagy szeretettel gondolunk az összes menhelyes dolgozóra! Példaértékû munkájukra, kitartó gondoskodásukra!
Ezúton szeretnénk Áldott ünnepeket kívánni mindenkinek és megköszönni áldozatos munkájukat!!!
Címem: Bicske 2060, Kisfaludy u. 21.
Szívünk minden szeretetével!
Téglás Gabriella
Tel: 0620-259-2747
gabteg@mailbox.hu
Közeleg a karácsony, s rengeteget jut eszünkbe a váci menhely, ahonnan idén júliusban Pamacsot elhoztuk.
Pamacs Bicskére került, s azóta teljes az életünk!
Azóta nagy-nagy szeretettel gondolunk az összes menhelyes dolgozóra! Példaértékû munkájukra, kitartó gondoskodásukra!
Ezúton szeretnénk Áldott ünnepeket kívánni mindenkinek és megköszönni áldozatos munkájukat!!!
Címem: Bicske 2060, Kisfaludy u. 21.
Szívünk minden szeretetével!
Téglás Gabriella
Tel: 0620-259-2747
gabteg@mailbox.hu
További képek:
351 | 2010. november 22., hétfő
Küldenék egy pár fényképet Héráról nagyon aranyos és egyre jobban beilleszkedik már nem fél se a háztól se az ajtóktól, a hasát azóta is szereti, a kutyaházat kb 1 hét után vette csak igénybe igaz a karámból ki kellet hozni a szín alá csak ott volt hajlandó feküdni mondjuk egybõl átrendezte és az egész udvar tiszta szivacs volt. Napokig ezen nevettünk.
Kovács Tünde
kovacstundet@citromail.hu
Küldenék egy pár fényképet Héráról nagyon aranyos és egyre jobban beilleszkedik már nem fél se a háztól se az ajtóktól, a hasát azóta is szereti, a kutyaházat kb 1 hét után vette csak igénybe igaz a karámból ki kellet hozni a szín alá csak ott volt hajlandó feküdni mondjuk egybõl átrendezte és az egész udvar tiszta szivacs volt. Napokig ezen nevettünk.
Kovács Tünde
kovacstundet@citromail.hu
További képek:
352 | 2010. november 18., csütörtök
Történt egy májusi nap, hogy elhatároztuk, hogy lesz egy kiskutyánk....kimentünk hozzátok és a sok-sok árva kutyus között kifehérlett egy 6 hónapos szépség....kikértük ismerkedni...de õt inkább a környezet érdekelte, mint mi:) http://gallery.site.hu/u/Vaci_Menhely/gazdisok/4506/ Ilyen volt:)
Hazafelé még elmentünk egy-két helyre, de a hófehér kutyust, a sötétbarna szempárt nem tudtuk feledni...minden kutyust már, akkor hozzá hasonlítottunk:) Egy nap alatt eldöntöttük...õ kell nekünk...kocsiba ültünk és már robogtunk is érte. Szerencsénkre a pórázt és a kocsit is nagyon jól bírta. Majd otthon... egybõl otthon is érezte magát egy közös fürdés után:) Végül a kislány megkapta a Molly nevet, és birtokba vette a babzsákját, a játékait és persze a kajás táljait :) Majd elkezdõdött az összeszokás és tanulás...és a Városligeti falkába szoktatás:) Pár hónap után be is fogadott minket a "Ligeti falka" és így szinte minden nap egy, egy és fél órás játékkal, futkosással és birkozással produkálhatja magát a ligetben a többi kutyussal.
Kedvence a pocsolya, a sárban hempergés....és így kiderült 3 kutyánk van igazából egy hófehér, egy szürke és egy fekete. :) Nagyon jól kijön más kutyákkal (kortól nemtõl függetlenül), az emberekkel sincs semmi baja, és a gyerekekkel is szeret játszani. Imád rágni...pár óra alatt elpusztítja az óriási rágócsontokat. Imádja a nyakörvét, amit pont a napokban elhagyott, de szerencsére megtalálták nekünk és Molly amint meglátta és felismerte egybõl ugrálva vissza szerette volna kapni a nyakára...nem hiába...kislány...szereti a divatos nyakláncokat:)
Idén nyáron túlestünk az ivartalanításon is, a gallért nagyon jól viselte...a végén már hiányzott is neki...és nehezen bírta, hogy akkor nem lehetett játszani a többi kutyussal.
Õ egy nagy energia bomba....kb. hat óra alatt lehet lefárasztani...nyáron nyaralt Balatonon kétszer...nézett tûzijátékot a parton (igaz az ellenkezõ irányba a vizhang miatt), kirándult a budai hegyekben...stb.
Egyszerûen mindenki szereti....még a szüleim is, akik néha már azért veszekednek velem, hogy miért nem nyaral náluk vidéken Molly többet.:)
Ja és az Öcsém meg szeret vele csajozni:)
Mi meg a párommal egyszerûen IMÁDJUK:)
Köszönjük, hogy megtaláltátok nekünk õt Dunakeszin.:)
Kúr Edina és Páva Dániel na és persze Molly:)
Történt egy májusi nap, hogy elhatároztuk, hogy lesz egy kiskutyánk....kimentünk hozzátok és a sok-sok árva kutyus között kifehérlett egy 6 hónapos szépség....kikértük ismerkedni...de õt inkább a környezet érdekelte, mint mi:) http://gallery.site.hu/u/Vaci_Menhely/gazdisok/4506/ Ilyen volt:)
Hazafelé még elmentünk egy-két helyre, de a hófehér kutyust, a sötétbarna szempárt nem tudtuk feledni...minden kutyust már, akkor hozzá hasonlítottunk:) Egy nap alatt eldöntöttük...õ kell nekünk...kocsiba ültünk és már robogtunk is érte. Szerencsénkre a pórázt és a kocsit is nagyon jól bírta. Majd otthon... egybõl otthon is érezte magát egy közös fürdés után:) Végül a kislány megkapta a Molly nevet, és birtokba vette a babzsákját, a játékait és persze a kajás táljait :) Majd elkezdõdött az összeszokás és tanulás...és a Városligeti falkába szoktatás:) Pár hónap után be is fogadott minket a "Ligeti falka" és így szinte minden nap egy, egy és fél órás játékkal, futkosással és birkozással produkálhatja magát a ligetben a többi kutyussal.
Kedvence a pocsolya, a sárban hempergés....és így kiderült 3 kutyánk van igazából egy hófehér, egy szürke és egy fekete. :) Nagyon jól kijön más kutyákkal (kortól nemtõl függetlenül), az emberekkel sincs semmi baja, és a gyerekekkel is szeret játszani. Imád rágni...pár óra alatt elpusztítja az óriási rágócsontokat. Imádja a nyakörvét, amit pont a napokban elhagyott, de szerencsére megtalálták nekünk és Molly amint meglátta és felismerte egybõl ugrálva vissza szerette volna kapni a nyakára...nem hiába...kislány...szereti a divatos nyakláncokat:)
Idén nyáron túlestünk az ivartalanításon is, a gallért nagyon jól viselte...a végén már hiányzott is neki...és nehezen bírta, hogy akkor nem lehetett játszani a többi kutyussal.
Õ egy nagy energia bomba....kb. hat óra alatt lehet lefárasztani...nyáron nyaralt Balatonon kétszer...nézett tûzijátékot a parton (igaz az ellenkezõ irányba a vizhang miatt), kirándult a budai hegyekben...stb.
Egyszerûen mindenki szereti....még a szüleim is, akik néha már azért veszekednek velem, hogy miért nem nyaral náluk vidéken Molly többet.:)
Ja és az Öcsém meg szeret vele csajozni:)
Mi meg a párommal egyszerûen IMÁDJUK:)
Köszönjük, hogy megtaláltátok nekünk õt Dunakeszin.:)
Kúr Edina és Páva Dániel na és persze Molly:)
353 | 2010. október 29., péntek
Öreg kutyánk 15. évében elpusztult. Néhány hétig lehangoló csend és üresség honolt az udvaron.
Július végén hazahoztunk egy térdigérõ kis fickót, Oszkárt.
Az interneten keresgélve "szerelem volt elsõ látásra"
http://gallery.site.hu/d/14618349-1/P1350967.JPG
Saját házat kapott - sok szalmával. Bundáját rendbehoztuk, nagyon csinosan fest, mint ahogy az a képen is látszik. Nagyot nõtt! Játszópajtása Giza, a macska. Ragaszkodó és engedelmes kis örömgombóc. Szenvedélyesen kertészkedik, amit nem nagyon díjazunk, de alkalmazkodunk hozzá. Imád a gazdik társaságában lenni, imád sétálni. Mindenféle programot lehet vele csinálni, úgy száll autóba, mint egy nagy! Kutyaoviba járunk: a foglalkozás fele a csitításából áll, annyi mondanivalója van a többi kutyus számára. Belakta a házat, mindenre figyel, a látogatókat jelenti, a reklámújságokat "kiolvassa", ha hozzájut. Röviden: pezsgés van körülötte
Köszönjük az Önök áldozatos munkáját, amivel ezeket a kidobott, gazdátlan jószágokat gondozzák.
Kápolnás Edit és családja
Budapest.
kapolnasedit@gmail.com
Öreg kutyánk 15. évében elpusztult. Néhány hétig lehangoló csend és üresség honolt az udvaron.
Július végén hazahoztunk egy térdigérõ kis fickót, Oszkárt.
Az interneten keresgélve "szerelem volt elsõ látásra"
http://gallery.site.hu/d/14618349-1/P1350967.JPG
Saját házat kapott - sok szalmával. Bundáját rendbehoztuk, nagyon csinosan fest, mint ahogy az a képen is látszik. Nagyot nõtt! Játszópajtása Giza, a macska. Ragaszkodó és engedelmes kis örömgombóc. Szenvedélyesen kertészkedik, amit nem nagyon díjazunk, de alkalmazkodunk hozzá. Imád a gazdik társaságában lenni, imád sétálni. Mindenféle programot lehet vele csinálni, úgy száll autóba, mint egy nagy! Kutyaoviba járunk: a foglalkozás fele a csitításából áll, annyi mondanivalója van a többi kutyus számára. Belakta a házat, mindenre figyel, a látogatókat jelenti, a reklámújságokat "kiolvassa", ha hozzájut. Röviden: pezsgés van körülötte
Köszönjük az Önök áldozatos munkáját, amivel ezeket a kidobott, gazdátlan jószágokat gondozzák.
Kápolnás Edit és családja
Budapest.
kapolnasedit@gmail.com
További képek:
354 | 2010. október 18., hétfő
Mikor kihoztuk Törpét ígértük, hogy írunk egy-két sort, ha már beilleszkedett új falkájába… jelentjük az egykori Törpe már Mopi néven fut, de a lelkesedése töretlen, a kedve kitûnõ és a kezdeti marketing idõszakon túllépve az is kiderült, hogy õkutyasága nem is olyan szende… J sõt fene egy rámenõs kis hölgy!! J no de sebaj, végülis egy kis nyusig kutyáért mentünk hozzátok, persze végül biztos érzékkel elhoztunk egy kis energiabombát… de már kezdünk hozzá edzõdni! Unatkozni nem fogunk soha, az biztos! J
Az elsõ idõszak nem ment zökkenõmentesen, volt egy-két nap, amikor úgy nézett ki, hogy nem marad meg a blöki, nagyon beteg lett, de a doki bácsi és a sok törõdés összerántotta és most már kicsattan az energiától! Már mehetünk utcára vele és még kutyaoviba is járunk, ahol közösen tanuljuk a kutya jómodort… J Beszéljenek magukért a képek, hogy milyen Mopi új élete…
zjakosa@deloittece.com
Jakosa Zsófia
Mikor kihoztuk Törpét ígértük, hogy írunk egy-két sort, ha már beilleszkedett új falkájába… jelentjük az egykori Törpe már Mopi néven fut, de a lelkesedése töretlen, a kedve kitûnõ és a kezdeti marketing idõszakon túllépve az is kiderült, hogy õkutyasága nem is olyan szende… J sõt fene egy rámenõs kis hölgy!! J no de sebaj, végülis egy kis nyusig kutyáért mentünk hozzátok, persze végül biztos érzékkel elhoztunk egy kis energiabombát… de már kezdünk hozzá edzõdni! Unatkozni nem fogunk soha, az biztos! J
Az elsõ idõszak nem ment zökkenõmentesen, volt egy-két nap, amikor úgy nézett ki, hogy nem marad meg a blöki, nagyon beteg lett, de a doki bácsi és a sok törõdés összerántotta és most már kicsattan az energiától! Már mehetünk utcára vele és még kutyaoviba is járunk, ahol közösen tanuljuk a kutya jómodort… J Beszéljenek magukért a képek, hogy milyen Mopi új élete…
zjakosa@deloittece.com
Jakosa Zsófia
További képek:
355 | 2010. október 18., hétfő
HÉTFÕN FOGADTUK ÖRÖKBE EZT A KIS LEGÉNYKÉT.TÜCSÖK LETT A NEVE
ÉS NAGYON ARANYOS, JÓ KUTYA.AZONNAL ELFOGADTA A KIS HELYÉT ÉS
NEM IS SÍRT ESTE.KÖNNYEN TANÍTHATÓ ÉS IGAZÁN SZERETETREMÉLTÓ.
A GYEREKEINKET IS IMÁDJA ÉS ÕK IS ÕT.
KÖSZÖNÖM ÖNÖKNEK HOGY MUNKÁJUKKAL TÁMOGATJÁK EZT A KIS MENHELYET
ÉS AMI A LEGFONTOSABB HOGY SZERETGETIK IS ÕKET MERT A MI TÜCSINK NAGYON
BÁTOR ÉS NEM FÉL AZ EMBEREKTÕL.MEGLÁTSZIK HOGY JÓL BÁNTAK VELE.
A MI ÁLLATORVOSUNK IS GRATULÁLT A JÓ VÁLASZTÁSHOZ.
JÖVÕ HÉTEN MEGKAPJA AZ UTOLSÓ OLTÁSÁT ÉS HA MEGERÕSÖDÖTT AKKOR
ELVISZEM A CERBEROS KUTYAISKOLÁBA HOGY TOVÁBBRA IS JÓ SZOCIALIZÁLT LEGYEN.
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK ÉS HA ESEDÉKES AKKOR AZ ADÓNK EGY SZÁZALÉKÁT
ÖNÖKNEK UTALJUK MAJD.
HONFINÉ SZABÓ VIKTÓRIA ÉS HONFI TIBOR NA MEG TÜCSIKE
HÉTFÕN FOGADTUK ÖRÖKBE EZT A KIS LEGÉNYKÉT.TÜCSÖK LETT A NEVE
ÉS NAGYON ARANYOS, JÓ KUTYA.AZONNAL ELFOGADTA A KIS HELYÉT ÉS
NEM IS SÍRT ESTE.KÖNNYEN TANÍTHATÓ ÉS IGAZÁN SZERETETREMÉLTÓ.
A GYEREKEINKET IS IMÁDJA ÉS ÕK IS ÕT.
KÖSZÖNÖM ÖNÖKNEK HOGY MUNKÁJUKKAL TÁMOGATJÁK EZT A KIS MENHELYET
ÉS AMI A LEGFONTOSABB HOGY SZERETGETIK IS ÕKET MERT A MI TÜCSINK NAGYON
BÁTOR ÉS NEM FÉL AZ EMBEREKTÕL.MEGLÁTSZIK HOGY JÓL BÁNTAK VELE.
A MI ÁLLATORVOSUNK IS GRATULÁLT A JÓ VÁLASZTÁSHOZ.
JÖVÕ HÉTEN MEGKAPJA AZ UTOLSÓ OLTÁSÁT ÉS HA MEGERÕSÖDÖTT AKKOR
ELVISZEM A CERBEROS KUTYAISKOLÁBA HOGY TOVÁBBRA IS JÓ SZOCIALIZÁLT LEGYEN.
NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNJÜK ÉS HA ESEDÉKES AKKOR AZ ADÓNK EGY SZÁZALÉKÁT
ÖNÖKNEK UTALJUK MAJD.
HONFINÉ SZABÓ VIKTÓRIA ÉS HONFI TIBOR NA MEG TÜCSIKE
További képek:
356 | 2010. szeptember 17., péntek
Sziasztok! Moris vagyok.
Emlékeztek még rám??
Nagyon picike kutyi vagyok, és még a nyár elején laktam Nálatok.
Sajnos nem tudok képet küldeni, mert a gazdik nem fényképeznek le.
Azt modják azért mert tökre megkopaszodtam.Ami nyáron egész jó volt, nem volt melegem, de mostmár fázok egy kicsit.
A kisebbik gazdi ( sipítós hangu, aki enni ad) is vakarózik velem, és neki is kihullott a haja a tetején, de nem is baj,
mert sárga volt neki, na szóval Õ mindíg orvoshoz vonszol, és szurikat kapok, és folyton keneget.
Van nekem gombám, parazitám, baktériumom,azt mondta a doki, de nem tudom hol? Csak azt az 1 nyûves gumicsirkét találom.
Majd ha lesz rajtam szõr akkor majd küldök fényképet.
Egyébként jól vagyok, egy kicsit megöltem 3 csirkét a szomszéd Lajos bácsinál, és haza is hoztam, de nem ettem meg!!!!
A másik kutya aki itt lakik, egy lány. Zizinek hívják.Azt hiszi neki mindent szabad, és utasítgat,de Õt is megtéptem.
Most büntiben vagyok, nem mehetek át a szomszédba se játszani.Csak majd ha megnõnek a csirkék.
Azért egy régi képet beteszek ha nem emlékeznétek rám.
Sziasztok :
Sziasztok! Moris vagyok.
Emlékeztek még rám??
Nagyon picike kutyi vagyok, és még a nyár elején laktam Nálatok.
Sajnos nem tudok képet küldeni, mert a gazdik nem fényképeznek le.
Azt modják azért mert tökre megkopaszodtam.Ami nyáron egész jó volt, nem volt melegem, de mostmár fázok egy kicsit.
A kisebbik gazdi ( sipítós hangu, aki enni ad) is vakarózik velem, és neki is kihullott a haja a tetején, de nem is baj,
mert sárga volt neki, na szóval Õ mindíg orvoshoz vonszol, és szurikat kapok, és folyton keneget.
Van nekem gombám, parazitám, baktériumom,azt mondta a doki, de nem tudom hol? Csak azt az 1 nyûves gumicsirkét találom.
Majd ha lesz rajtam szõr akkor majd küldök fényképet.
Egyébként jól vagyok, egy kicsit megöltem 3 csirkét a szomszéd Lajos bácsinál, és haza is hoztam, de nem ettem meg!!!!
A másik kutya aki itt lakik, egy lány. Zizinek hívják.Azt hiszi neki mindent szabad, és utasítgat,de Õt is megtéptem.
Most büntiben vagyok, nem mehetek át a szomszédba se játszani.Csak majd ha megnõnek a csirkék.
Azért egy régi képet beteszek ha nem emlékeznétek rám.
Sziasztok :
További képek:
357 | 2010. szeptember 15., szerda
Néhány hónapja a Futrinka Egyesülethez került Önöktõl egy kiskutya, Csili (akit õk Zamó néninek, én pedig azóta Etusnak hívok - már hallgat is rá ).
Csak szerettem volna a hírét adni, hogy minden nagyon rendben van vele, a legnyugisabb, kedvesebb, bújósabb kiskutya! Nem is tudom kinek nem kellhetett!!
Jövõ héten lesz egy sérv mûtéte és a fogait is rendbe hozzák. Ágyban alszik (...), póráz nélkül sétál, eszik, iszik, sokat alszik, napozik, õríz és dolgozni ( forgatásokra ) is jár velem!
Köszönöm, hogy a gondját visélték és minden mást, amit a kutyákért ott tesznek!
Ha tudok valamiben segíteni esetleg, szívesen tenném!!
Addig is csatoltam róla néhány képet! Nem utolsó látvány, (fõleg, ahogy a görög teknõseimmel ismerkedik ):)!
üdv, kozma liza
lizakozma@gmail.com
Néhány hónapja a Futrinka Egyesülethez került Önöktõl egy kiskutya, Csili (akit õk Zamó néninek, én pedig azóta Etusnak hívok - már hallgat is rá ).
Csak szerettem volna a hírét adni, hogy minden nagyon rendben van vele, a legnyugisabb, kedvesebb, bújósabb kiskutya! Nem is tudom kinek nem kellhetett!!
Jövõ héten lesz egy sérv mûtéte és a fogait is rendbe hozzák. Ágyban alszik (...), póráz nélkül sétál, eszik, iszik, sokat alszik, napozik, õríz és dolgozni ( forgatásokra ) is jár velem!
Köszönöm, hogy a gondját visélték és minden mást, amit a kutyákért ott tesznek!
Ha tudok valamiben segíteni esetleg, szívesen tenném!!
Addig is csatoltam róla néhány képet! Nem utolsó látvány, (fõleg, ahogy a görög teknõseimmel ismerkedik ):)!
üdv, kozma liza
lizakozma@gmail.com
További képek:
358 | 2010. szeptember 2., csütörtök
Üdvözöllek titeket az új családomból!
Képzeljétek, egyik vasárnap délelõtt csendes szemlélõdésem közben, egyszer csak emberek jelentek meg az házam elõtt, és közölték velem, hogy bújjak ki végre, gazdikat kapok. Én nem nagyon hittem el, mert 1 hónapja hiába vártam, hogy valami jó történjen velem, és nem is akartam kibújni. Végül beraktak egy kocsiba és elindultunk valahova. Kicsit be voltam rezelve, de a nõ, az ölébe vette a fejem, és olyan kedvesen simogatott, hogy arra gondoltam, ebbõl nagy baj már nem lehet.
Egy szép kertbe jöttünk ahol, volt még egy idõsebb Airdale hölgy is. Ö nagyon kedvesen fogadott, a féltékenység legcsekélyebb jele nélkül. (Sajnos õ már nincs itt.) Találtam magamnak egy príma helyet a hintaágy mögött, ott jó hûvös volt, és senki nem háborgatott. Éreztem, hogy nagyon jó lesz nekem itt, de azért még hagytam a gazdiékat, hogy pedálozzanak egy kicsit.
Azóta eltelt 2 hónap, és nem csalódtam. Mindenki imád és azt mondják, nagy szerencsém van, hogy ilyen puha a bundám, mert nem lehet abbahagyni a simogatásomat. Persze ez nekem egyáltalán nincs ellenemre, mert én is nagyon szeretem õket.
Majdnem mindenhova bemehetek, csak a házba, és a virágok közé nem. De ezt már megszoktam.
Van már egy Negro nevû puli barátnõm és egy Pityke nevû vizsla barátom is. Sokat sétálunk együtt, amit én nagyon élvezek.
Szóval végre kerek a világ!
Dorka
katalin.baron@gmail.com
Üdvözöllek titeket az új családomból!
Képzeljétek, egyik vasárnap délelõtt csendes szemlélõdésem közben, egyszer csak emberek jelentek meg az házam elõtt, és közölték velem, hogy bújjak ki végre, gazdikat kapok. Én nem nagyon hittem el, mert 1 hónapja hiába vártam, hogy valami jó történjen velem, és nem is akartam kibújni. Végül beraktak egy kocsiba és elindultunk valahova. Kicsit be voltam rezelve, de a nõ, az ölébe vette a fejem, és olyan kedvesen simogatott, hogy arra gondoltam, ebbõl nagy baj már nem lehet.
Egy szép kertbe jöttünk ahol, volt még egy idõsebb Airdale hölgy is. Ö nagyon kedvesen fogadott, a féltékenység legcsekélyebb jele nélkül. (Sajnos õ már nincs itt.) Találtam magamnak egy príma helyet a hintaágy mögött, ott jó hûvös volt, és senki nem háborgatott. Éreztem, hogy nagyon jó lesz nekem itt, de azért még hagytam a gazdiékat, hogy pedálozzanak egy kicsit.
Azóta eltelt 2 hónap, és nem csalódtam. Mindenki imád és azt mondják, nagy szerencsém van, hogy ilyen puha a bundám, mert nem lehet abbahagyni a simogatásomat. Persze ez nekem egyáltalán nincs ellenemre, mert én is nagyon szeretem õket.
Majdnem mindenhova bemehetek, csak a házba, és a virágok közé nem. De ezt már megszoktam.
Van már egy Negro nevû puli barátnõm és egy Pityke nevû vizsla barátom is. Sokat sétálunk együtt, amit én nagyon élvezek.
Szóval végre kerek a világ!
Dorka
katalin.baron@gmail.com
További képek:
359 | 2010. augusztus 28., szombat
Idén, március 19-én örök befogadtunk egy tacskó kutyust, akit a menhelyen Boncának neveztek el, de mi Tacsinak hívtuk. Sajnos múltidõben kell már róla írnom, mert ma délután el kellett altatni, mivel lebénult a hátsó két lába és már nem lehetett rajta segíteni. Jártunk vele kezelésre, de nem vezetett eredményre. Nagyon szerettük õt!!!! Õ volt a legjobb Tacsi a világon. Nagyon keveset volt velünk sajnos. Hiányzik.
Ezeket a sorokat is könnyek között írom. Imádott labdázni, szerette a gyerekeket, szobatiszta volt és rettegett a vihartól valamint a hangos szótól. Mikor idekerült még a küszöbön sem mert átlépni. Sem akkor amikor kifelé mentünk, sem akkor, amikor befelé jöttünk. Át kellett õt emelni rajta. Egy hónap alatt annyira megszokott minket, mintha mindig mi lettünk volna a gazdái. Igaz a hirtelen mozdulatoktól az utolsó pillanatig összehúzta magát, ebbõl gondolom, hogy nem a legjobb sora lehetett azelõtt. Nagyon szomorúak vagyunk miatta. Egy kicsit az vigasztal, hogy a utolsó hónapjait nyugodtan és szeretetben élhette meg. Köszönöm, hogy a miénk lehetett, még ha csak ilyen nagyon rövid idõre is.
Köszönöm még egyszer ezt a csodálatos kis állatot!
szele.izabella@gmail.com
Idén, március 19-én örök befogadtunk egy tacskó kutyust, akit a menhelyen Boncának neveztek el, de mi Tacsinak hívtuk. Sajnos múltidõben kell már róla írnom, mert ma délután el kellett altatni, mivel lebénult a hátsó két lába és már nem lehetett rajta segíteni. Jártunk vele kezelésre, de nem vezetett eredményre. Nagyon szerettük õt!!!! Õ volt a legjobb Tacsi a világon. Nagyon keveset volt velünk sajnos. Hiányzik.
Ezeket a sorokat is könnyek között írom. Imádott labdázni, szerette a gyerekeket, szobatiszta volt és rettegett a vihartól valamint a hangos szótól. Mikor idekerült még a küszöbön sem mert átlépni. Sem akkor amikor kifelé mentünk, sem akkor, amikor befelé jöttünk. Át kellett õt emelni rajta. Egy hónap alatt annyira megszokott minket, mintha mindig mi lettünk volna a gazdái. Igaz a hirtelen mozdulatoktól az utolsó pillanatig összehúzta magát, ebbõl gondolom, hogy nem a legjobb sora lehetett azelõtt. Nagyon szomorúak vagyunk miatta. Egy kicsit az vigasztal, hogy a utolsó hónapjait nyugodtan és szeretetben élhette meg. Köszönöm, hogy a miénk lehetett, még ha csak ilyen nagyon rövid idõre is.
Köszönöm még egyszer ezt a csodálatos kis állatot!
szele.izabella@gmail.com
További képek:
360 | 2010. augusztus 25., szerda
Kedves Menhelyesek!
Küldök néhány képet Kleóról, aki szerencsésen kigyógyult a köhögésbõl, és most már nagyokat sétál a fiaimmal! Szerencsére szeret focizni, annak ellenére, hogy lány!
További sok sikert és kitartást kívánok a munkátokhoz!
Üdvözlettel:
Nemesné Nagy Katalin murcicica@gmail.com
Kedves Menhelyesek!
Küldök néhány képet Kleóról, aki szerencsésen kigyógyult a köhögésbõl, és most már nagyokat sétál a fiaimmal! Szerencsére szeret focizni, annak ellenére, hogy lány!
További sok sikert és kitartást kívánok a munkátokhoz!
Üdvözlettel:
Nemesné Nagy Katalin murcicica@gmail.com
További képek:
