Sikertörténeteink
Nagyon örülünk a sikeres örökbefogadásoknak!
Kattintson a képre a nagyitáshoz.
1 | 2015. július 23., csütörtök
Lázi (7010) és Mackó (7100) kutya szeretõ üdvözletét tolmácsolom Kenderesrõl a menedékhely minden dolgozójának.
Lázit 2013. december 16-án fogadták családtagjukká a fiamék. Szerették volna bearanyozni a már nem fiatal kutyus életét. Bizonyára sejtette is, hogy szeretõ családba kerül, mert a 175 km-es utat férfias bátorsággal, egyedül utazta végig a kocsi hátsó ülésén, amirõl képet is mellékelek. Örömmel vette birtokba a hatalmas kertet, aminek hosszú kerítését napjainkban is heves ugatással õrzi. Kedvenc szórakozása a labdázás, akár órák hosszáig is, kellõképpen kifárasztva gazdáit, akiket rajongásig szeret. Imád pancsolni, és üldöz mindent, ami él és mozog a kertben. Kedvenc tartózkodási helye a konyha, mindig reménykedik valami finom falatban, és ez a vágya gyakran teljesül is. Néha fáj a lába, ezért meg kellett röntgenezni õt. Szomorúan vettük tudomásul – bár nem csodálkoztunk –, hogy a fiatalkori bántalmazások nyomai okoznak számára problémát. A szeretet, ami már az elsõ percben, a menhelyen kialakult a fiam és közötte, elmélyült, így bízunk benne, hogy valóban békés, boldog öregkora lesz a családban.
Mackó még önöknél, Anikótól kapta a nevét. 2014. július 23-án hoztuk el a fiammal, hogy õrizzen engem, az operált lábú idõs asszonyt. Maci nagyon félt az autóban, az ölemben ülte végig a hosszú utat, nem tudom, melyikünket viselt meg jobban a távolság. Mikor hazaértünk, ivott egy hatalmasat, majd körberohanta a kertet, az otthonát, kipróbálta a kutyaólat, és pár perc múlva már a kerítésnél ugatta az arra járókat. Este visszajött a fiam a menyemmel, de már nem engedte be õket a konyhába, vad, hörgõ ugatással támadt a szúnyoghálós ajtónál, pedig ismerte õket. Ezen ma már csak nevetünk, de aki be szeretne hozzám jönni, az nem. Nagyon szeretjük egymást. Azért kapta a tréfás „Maci kartárs” becenevet, mert semmilyen munkát – a fõzéstõl a fûnyírásig – nem lehet végezni a közremûködése nélkül. Roppant szeretetigényes, simogatás nélkül nem lehet mellette elhaladni. A vacsoráért még most is „harcol”, fényesre nyalja a tálját, és rendületlenül várja a jutalomfalatokat. Problémánk a hatalmas fülével van, mert mindig belemászik valami, õ viszont tiltakozik a fültisztítás ellen. Úgy érzem, hû társra találtam benne, és õ is bennünk.
További munkájukhoz sok sikert és kitartás kívánunk:
Cziffra Kolos, Ács Andrea Éva és a levél írója, Cziffra Istvánné
mariac@t-online.hu
Lázi (7010) és Mackó (7100) kutya szeretõ üdvözletét tolmácsolom Kenderesrõl a menedékhely minden dolgozójának.
Lázit 2013. december 16-án fogadták családtagjukká a fiamék. Szerették volna bearanyozni a már nem fiatal kutyus életét. Bizonyára sejtette is, hogy szeretõ családba kerül, mert a 175 km-es utat férfias bátorsággal, egyedül utazta végig a kocsi hátsó ülésén, amirõl képet is mellékelek. Örömmel vette birtokba a hatalmas kertet, aminek hosszú kerítését napjainkban is heves ugatással õrzi. Kedvenc szórakozása a labdázás, akár órák hosszáig is, kellõképpen kifárasztva gazdáit, akiket rajongásig szeret. Imád pancsolni, és üldöz mindent, ami él és mozog a kertben. Kedvenc tartózkodási helye a konyha, mindig reménykedik valami finom falatban, és ez a vágya gyakran teljesül is. Néha fáj a lába, ezért meg kellett röntgenezni õt. Szomorúan vettük tudomásul – bár nem csodálkoztunk –, hogy a fiatalkori bántalmazások nyomai okoznak számára problémát. A szeretet, ami már az elsõ percben, a menhelyen kialakult a fiam és közötte, elmélyült, így bízunk benne, hogy valóban békés, boldog öregkora lesz a családban.
Mackó még önöknél, Anikótól kapta a nevét. 2014. július 23-án hoztuk el a fiammal, hogy õrizzen engem, az operált lábú idõs asszonyt. Maci nagyon félt az autóban, az ölemben ülte végig a hosszú utat, nem tudom, melyikünket viselt meg jobban a távolság. Mikor hazaértünk, ivott egy hatalmasat, majd körberohanta a kertet, az otthonát, kipróbálta a kutyaólat, és pár perc múlva már a kerítésnél ugatta az arra járókat. Este visszajött a fiam a menyemmel, de már nem engedte be õket a konyhába, vad, hörgõ ugatással támadt a szúnyoghálós ajtónál, pedig ismerte õket. Ezen ma már csak nevetünk, de aki be szeretne hozzám jönni, az nem. Nagyon szeretjük egymást. Azért kapta a tréfás „Maci kartárs” becenevet, mert semmilyen munkát – a fõzéstõl a fûnyírásig – nem lehet végezni a közremûködése nélkül. Roppant szeretetigényes, simogatás nélkül nem lehet mellette elhaladni. A vacsoráért még most is „harcol”, fényesre nyalja a tálját, és rendületlenül várja a jutalomfalatokat. Problémánk a hatalmas fülével van, mert mindig belemászik valami, õ viszont tiltakozik a fültisztítás ellen. Úgy érzem, hû társra találtam benne, és õ is bennünk.
További munkájukhoz sok sikert és kitartás kívánunk:
Cziffra Kolos, Ács Andrea Éva és a levél írója, Cziffra Istvánné
mariac@t-online.hu